Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1939 (7. évfolyam, 25-28. szám)

1939 / 28. szám - A liberális és autoritárius polgári perjog. [Előadás a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának 1939. évi március hó 4. napján tartott ülésén]

354 összefoglalja, ennek a peralakzatnak lényegét három pontban összefoglalt jellegzetességben jelöli meg és mert a német és olasz tekintélyuralmi rendszer rövid történelme ismertebb és áttekinthetőbb. Áll ez azonban az első per alakzatra is, bár a szabadelvű per alakzatának jellegzetességei elmosódottabbak. De előadó itt sok olyan perjogi szabályt szerepehet, amelyek kimutathatólag legjellegzetesebben akkor valósultak meg, amikor szabadelvű irányzatról még beszélni sem lehetett. Sok jellegzetesen szabadelvűnek vett perjogi intézmény, a középkori és újkor perjogalkotása és az újabb törvényhozás onnan vette át. Hogy a felek a per urai, hogy a perben őik rendelkeznek, halaszthatnak stb. a 'középkori perjog sajátosságai. A per sokáig megőrizte az ősi magánharc tulajdonságait, még akkor is, amikor állami lag szabályozott és állami hatóság előtt lefolyó harccá alakult át. Hiszen maga a perjogi tudomány is a magánjog része volt és nincs száz éve, hogy a perjog, mint önálló tudomány megszületett. És még ma is milyen kevesen ismerik fel, hogy a polgári perjog nem a magánjog útján, hanem közvetlenül kapcsolódik a jogrendhez, tehát nem másodlagos, hanem szintén elsődleges jelenség. A tekintély rendszerén nyugvó perjog három jellegzetessége előadó szerint az, hogy 1. a per ura: a bíró, 2. hogy a perben ignzmondási kötelezettség van és 3. a peranyagot összevonni, helyesebben összesíteni (koncentrálni) kell. Lehetetlen azonban mindjárt nem arra gondolni, hogy ezek az alapelveik jóval a ifascizmus és nemzeti szocializmus előtt már ismertek voltak, tudatossá váltak és megvalósításuk részben meg is történt és mindez nem szorítkozik csak a tékintélyuralom államaira. Ezekkel való azonosítás tehát nem helytálló. Ezeket az eszméket nem a teJkintély rendszerek vetették fel, nem ezek valósították meg. Gyökerük benyúlik az ú. n. szabadelvű politikai rendszer idejébe és a perjogi reform programmpontjai voltak. A bíró pervezetői jogkörét már a Pp. is széles körben érvényesítette> az igazmondási kötelezettséget kifejezetten jogi kötelezettséggé tette és általánosságban szankció alá is helyezte. Egészen téves egyébként azt hinni, hogy mindazok a polgári perjogok a hazugsághoz való jogot elismerik, amelyek az igazmondási kötelezettséget kifejezett jogi kötelezettségként jogszabályban fel (nem állították. Nem volt olyan polgári perjog, amely a perbeli hazugságot az igazságszolgáltatás intézményével való visszaélésnek nem minősítette. Igazságszolgáltatás és visszaélés önmagában már fogalmilag ellentétben állanak. Aki ismeri e kérdésnek irodalmát, — hirtelen csak Plósznák erről