Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1939 (7. évfolyam, 25-28. szám)

1939 / 28. szám - A liberális és autoritárius polgári perjog. [Előadás a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának 1939. évi március hó 4. napján tartott ülésén]

hogy ezen idő ajatt a bíróságtól tárgyalást kérjen. Amint egyét perekben a felek tudják azt, hogy az egyesség létrehozásához a permek milyen vezetésére van szükség s az Ítélet iránti kérelem előterjesztése mikor válik esedékessé, éppúgy a házassági perekben is rá kell bízni a felekre, hogy ők rendelkezzenek a perrel abból a célból, hogy az egyességet egymás között létrehozzák, vagy a pert Ítéletre megérleljék. A bíró vezesse a pert, óvja meg az igazságszolgáltatást a hamis bizonyítékoktól és hazug állításoktól, szerezzen érvényt e téren a büntető §-nak is, intézze el mindazt, ami a felek által indítványozott bizonyítási eljárásnál az igazság kiderítésére szükséges, de a per felett való rendelkezési jogot engedje át a feleknek, ne álljon perben, hanem mindig csak a per felett. Dr. Bíró Balázs m. kir. közigazgatási bíró. egyetemi magán tanár: I. Az alapgondolat^ hogy a perjogi szabályokban is a jogszabályt alkotó korszak gondolkodása tükröződik vissza, magától értetődik. A perjog is a kor terméke. Tanultuk és régóta tanítjuk, hogy a permid nem az alaki jogszabályok unalmas foglalatja, hanem az emberiség kulturális fejlődésének egyik legérdekesebb eredménye. Minthogy minden perben tényállás valóságát kell megállapítani, különösein a valóság kiderítheI \sére felállított szabályokban, szemlélhetjük az emberiség gondolkodásának fejlettségét, telítve a kor jellegzetességeivel, hibáival, tévedéseivel, kezdetlegességeivel és fejlődésével. A perjogban azonban ez a visszatükröződés lassú folyamatban valósul meg. Csak ismételhetjük, amit Merger, Neue Staatslehre és a Neue Sibenlehre tudós szerzője a század elején hirdetett, hogy a polgári perjog a jog többi ágával szemben is olyan, mint a vidéki város, ahol a főváros évek előtti levetett divatcikkeit' mint újdonságokat pipenkőoködve viselik. II. Az előadó által említett két egymástól eltérő peralakzat mint a féligmult, a jelen és a közeljövő alakzata valóban létezik és közismert, de az alakzatoknak az azonosítása a szabadelvű", illetve különösen a most létező tekintélyállami politikai rendszerrel, inkább divatos, (mint a valóságnak megfelelő. Az a benyomásom, hogy az előadó a politikai irányzalossággal túlságosan telített mai német propaganda irodalom megismerésével, ennek egyoldalú befolyása alá került. Legalább is ennek sugallása megakadályozta abban is, hogy már a tárgyalt perjogi eszmék időrendheli sorrendje és megvalósulása alapján, a legkézenfekvőbb ellenbírálatot alkalmazza. Különösen áll ez és könnyebbén szembeötlőbben kimutatható a imásodik peralakzatnál, már csak azért is, mert ennek jellegzetességeit az előadó jobban