Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1939 (7. évfolyam, 25-28. szám)

1939 / 25. szám - A harmadik német birodalom alkotmánya. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1938. évi december hó 17-én tartott évi rendes közgyűlésén]

22 szernek feladata a nép életének előmozdítása, jobbá, kellemesebbé és boldogabbá való tétele. Hiba lenne azonban, ha mindezt csak a politikai élet megnyilvánulásától várnák. A politikai vezetésében a politikai akarat megnyilatkozik, még pedig azon célzattal, hogy a nép helyesen legyen vezetve és irányítva. Ezt azonban csak a jogrend biztosíthatja, csak ez adhat a politikai vezetésnek és közigazgatásnak zavartalan folyamatot. A liberális aerában a positiv jognak az volt egyik főfeladata, hogy az egyedeknek, vagyis az individumoknak jogi helyzetét rendezze, azoknak polgári jogait és egyéb szerzett jogait konzerválja. A n. s. állami berendezésben pedig az irányzat az, hogy a közösség életfejlődését lehetővé tegye, ezt szabályozza s ép azért a n. s. államban nem a jogi forma, de a jog eszme a mérvadó. Első sorban érvényesül tehát az igazság és csak másodsorban a törvénynek a hatalma. A jogforrásoknak azonban a n. s. állami alakulat mellett is van jelentőségük, mert a „Führer" akarata különféle irányban és formákban nyilatkozik meg. Ezeknek a formáknak mint pl. törvény vagy rendelet meg van tehát a saját értékük és nyomatékük és így a „Führernek" nem minden akaratkijelentése bír a törvény súlyával és jelentőségével, csak az az akarat, amely a törvény formájában látott napvilágot. A n. s. jogállam ismeri a magánjogot és a közjogot, azonban e megosztás is politikai alappal bír. A liberális világnézetek korában a fősúly a magánjogon feküdt, mert ennek volt első sorban a feladata, megoltalmazni a polgároknak, tehát az individuális jogalanyoknak a tulajdonát és szerződési szabadságát. A n. s. államban azonban minden jogszabály, tehát a magánjog is végeredményben a közösségnek az érdekét szolgálja és ép azért az n. s. államban az a dirigens eszme „Jedem das Seine" és nem azt, mint a demokratikus államokban, „Jedem das Gleiche". De ezen keretek között elismeri a személyiség jogérdekeit. A n. s. államban a közjog tehát túlszárnyalja a magánjogot, mert lényegénél fogva a közösségi eszmék, érdekek és törekvések szolgálatában áll. A magánjog tehát, ha úgy fogjuk fel a magánjogot, mint a népi alapon álló és beszervezett polgárok személyiségét érintő jogot, szintén, ismeri a szerződési szabadságot, de a közvetlenül a közösséget érintő és ezekkel kapcsolatos érdekek magánjogi védelme csak közhatalmi intézkedések alá esik, mert a népi alapon felépült n. s. államban úgy a magánjog, mint a közjog a közösség joga „Gemeinschaftsrecht". A liberális felfogás szerinti magántulajdont a n. s. tehát nem ismeri, csak a népi felfogás szerintit és minthogy a n. s. állam