Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1938 (6. évfolyam, 21-24. szám)

1938 / 21. szám - A törvénykönyvek és a bírósági eljárások fasiszta reformja. [Előadás olasz nyelven a Magyar Jogászegylet 1937. évi április hó 7. napján tartott ülésén]

6 Az esküdszák kérdését, ennek a jellegzetesen demokratikus és individualisztikus elgondolása intézménynek a kérdését, amely az abszolút államok ál-igazságszolgáltatási formáinak visszahatásaképpen született meg és amely később az állampolgár többé-kevésbbé jogos visszakövetelésének jelképévé vált az államhatalommal szemben, a fasiszta törvényhozás teljesen és bátran megoldotta. Felesleges, hogy megemlékezzem az esküdtek bíráskodásából eredő hibákról: felesleges, hogy a képtelen, vagy téves esküdtszéki ítéletek eseteit felidézzem, amelyekben nemcsupán az igazságszolgáltatást, hanem a legelemibb okszerűséget is félreismerték és sárba tiporták. Csupán megállapítom, hogy más, szabadelvű rendszerű országokban ellentétes tájékozódás mutatkozik: az esküdtszék átnézésére (revíziójára) irányuló törekvés, bár az az ügyvédség bálványa volt, amint Baconé mondaná. Mindazonáltal a fasiszta rendszer nem akart minden további nélkül egy ellentétes törvénykezési formához eljutni és kísérletet tett a scabino-rendszerrel, úgy gondolván, hogy a hivatásos bírák és szakértők együttes bírói testülete, nem a téves demokratikus ismérvek, hanem szigorú kiválasztás alapján összeválogatva, hasznos gyümölcsöket teremhet az igazságszolgáltatás igazgatása számára. Egyébként nem hiszem, hogy a scabinato intézménye a gyakorlatban beválna. Napjainkban érdekes javaslatok vannak felszínen az említett intézmény túlhaladására és a legsúlyosabb bűncselekmények tekintetében a birói hatáskörnek műszakilag állandó formában megalakított testületek elé utalására vonatkozólag, amely testületek valamennyi jogi és erkölcsi természetű biztosítékkal rendelkeznének. Végül ki kell emelni azt a műszaki fejlődést, amelyet az új bűnvádi perrendtartás — hasonlóképpen a büntetőtörvénykönyvhöz — megvalósított a hatályonkívül helyezett bűnvádi perrendtartás tekintetében és pedig úgy a bennefoglalt jogszabályok szabatos megszövegezése, mint azáltal, hogy az általa szabályozott intézmények gondos átdolgozás gyümölcsei. * De a fasizmus nemcsak az anyagi és alaki büntetőjogi szabályok megreformálását tartotta szükségesnek, hanem a magánjogi törvénykönyvben és a polgári perrendtartásban foglalt jogi rendszerét is. Ez a két törvénykönyv 1866-ból eredt, azaz az új olasz királyság hajnalhasadásakor keletkezett: ennélfogva egy olyan történelmi, politikjai és társadalmi helyzetet tükröznek vissza, amelyet a nemzet által háromnegyed évszázadon át véghezvitt hatalmas fejlődés teljesen túlhaladott úgy, hogy szükségessé és