Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1938 (6. évfolyam, 21-24. szám)

1938 / 21. szám - A törvénykönyvek és a bírósági eljárások fasiszta reformja. [Előadás olasz nyelven a Magyar Jogászegylet 1937. évi április hó 7. napján tartott ülésén]

7 sürgőssé vált a reform, amely hozzáilleszti az új társadalmi és gazdasági éghajlathoz a jogi intézményeiket és jogviszonyokat, amelyek olybá tűnnek, mintha Procustes ágyába volnának belekényszerítve. Ezért az 1923. december 3-i 2814. számú és az 1925. december 24-i 2260. számú törvények felhatalmazták a kormányt, hogy módosítsa a távollétre, a házasságonkívüli gyermekek jogállására, a házassági semmiségi okok eseteire, az örökbefogadásra, az atyai hatalomra, a gyámságra, az elévülésre és az átírásra vonatkozó törvényi rendelkezéseket, más szóval azokat az intézményeket, melyekre vonatkozólag legkiáltóbbnak látszik az ellentét a szabályozandó társadalmi valósághoz viszonyítva immár teljesen alkalmatlanná vált jogi formával szemben. A törvényhozó, a fenti törvényekkel arra is felhatalmazást adott, hogy a magánjogi törvénykönyvben a szükségesnek mutatkozó egyéb módosításokat is eszközöljék. Ezeknek a törvényeknek megvalósításaképpen kiváló jogászokból alakult és ebből a célból létesült külön bizottság elkészítette a magánjogi törvénykönyv reformjának első tervezetét. Az előkészítés legelőrehaladottabb állapotában az első könyv van, amely a törvények közzétételére és alkalmazására vonatkozó általános és a személyi és családi jogra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Ennek a könyvnek tervezetét a legfelsőbb bíróságokkal, az államtanáccsal, az egyetemek jogi fakultásaival és az ügyvédi sza'kegyesületekkel történt közlés után, a fenti testületek részéről megnyilvánult óhajoknak megfelelően egyelőre visszavonták és éppen most egy külön parlamenti bizottság további vizsgálata alá bocsátották. Nem bocsátkozhatom a javaslat részleteinek vizsgálatába, mert az igen messze vinne engem; de annak megállapítására korlátozom magam, hogy a legfontosabb törvénykönyvnek ez a reformja, amely általánosságban a családi és vagyoni viszonyokat szabályozza az állampolgárok között, teljesen át van itatva az állampolgár és az állam közti viszony fasiszta elgondolásától, amely teljesen különböző, sőt mondhatnám szinte ellentétes a hatályban lévő törvénykönyv felfogásával. Ez, amint ismeretes, azokból a törvénykönyvekből származik, amelyek a francia forradalomból eredtek, ahol az individualizmus alapelve uralkodott, amely a törvény által szabályozott intézmények, viszonyok és jogok szabályozásának alapja. Az új törvénykönyv első könyvének a tervezetében ezzel szemben a személyi jog tekintetében a szabályozás lényegi alapja megváltozott. Már nem az egyéni érdeket uralja, hanem az erkölcsi-jogi szervekét, amelyek a társadalmi szervezet éltető idegcsomóját alkotják. A házasság, a gyermeki viszony, az örökbefogadás és a gyámság szabályozásában nyilvánvalóan kifejezésre