Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1938 (6. évfolyam, 21-24. szám)

1938 / 21. szám - A törvénykönyvek és a bírósági eljárások fasiszta reformja. [Előadás olasz nyelven a Magyar Jogászegylet 1937. évi április hó 7. napján tartott ülésén]

államnak az érdeke is, amely tudatában van azon veszély súlyosságának, amelyet a mind támadóbb jellegű és félelmetesebb modern bűnözés az összesség számára jelent. Egyébként a bűncselekmények mind nagyobb mérvű csökkenése, amelyet a birósági statisztikák, az utóbbi években, különösen a testi épség elleni bűncselekmények tekinettében igazolnak, a reform jóságának és az azt meghatározó szükségnek való tényleges megfelelésének ellenpróbáját adja. Azokhoz hasonló indokok, amelyek a büntetőtörvényikönyv reformját szükségessé tették, magyarázzák mindazokat a nagyjelentőségű újításokat is, amelyeket a fasiszta rendszer az új bűnvádi perrendtartásban eszközölt. Ezek az újítások annál inkább említésreméltók, amennyiben az utolsó olasz bűnvádi perrendtartás alig volt 15 évnél hosszabb életű. A fasiszta perrendtartás mindenekelőtt abból a gondolatból indul ki, hogy a formáknak nem kell elfojtaniok a lényeget és hogy az egyéni biztosítékoknak nem kell akadályozniok a bűncselekmények megtorlásában rejlő társadalmi érdeket. Ezért az említett törvénykönyv nagy egyszerűsítést vitt véghez a semmiségi okok körében, elkerülvén azt, hogy ezekben a csalás, vagy a vádlottnak, halogató érdökei könnyen védelmet, vagy menedéket találjanak. Másik irányító gondolata, hogy nem kell bizalmatlansággal tekinteni a közvádlónak, mint a végrehajtó hatalom szervének működésére. Az a megerősítés, sőt túlsúly, amire ez a hatalom a fasiszta állam alkotmányos berendezkedésében szert tett, szükségszerűen nagyobb mozgási szabadságot biztosítottak a közvádlónak, aki így felszabadult a biró részéről jövő ellenőrzés néhány formája alól, amelyek a közvád képviselőinek lelkében határozatlanságot keltettek, akadályozván annak cselekvését. A közvádló, akinek az előző bűnvádi perrendtartás, iényegéből kiforgatva, vizsgálóbírói jogkört adott, visszakerült abba a működési körbe, amely valóban sajátja: a bűncselekmények felderítésére és üldözésére szolgáló irányító ösztönzés körébe; ezért az alakszerű vizsgálatot, azaz a vizsgálat rendes fajtáját a biróra bízták, aki alkalmasabb szerv a vizsgálat elvégzésére, míg a közvádló dinamikusan hajtó szerv marad. A fasiszta gondolat a védelem túlkapásainak szükségszerű korlátozására is vezetett, amely a mindenki által egyhangúlag panaszolt bőbeszédűségével a per feletti uralom egy fajtájára tett szert. Ma ellenben a per tényleges irányítása a birót illeti meg, aki, amiként megfékez és magába foglal minden más perbeli tevékenységet, úgy megfékezi a védőknek — különösképpen szóbeli — túlkapásait.