Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1938 (6. évfolyam, 21-24. szám)

1938 / 21. szám - A törvénykönyvek és a bírósági eljárások fasiszta reformja. [Előadás olasz nyelven a Magyar Jogászegylet 1937. évi április hó 7. napján tartott ülésén]

4 olasz törvényhozó és összhangzatosan oly rendszerbe foglalta össze, amely a jelen körülmények között a legtöbb, amit az ál: Iámból csinálni lehetett, a veszélyesség egyéni okainak leküzdése végett. Ezért ebben a rendszerben a büntetés mellett, amelynek kizárólag megtorló jellege van, a biztonsági rendszabályok egész sora feltalálható, amelyek fajta és tartalom tekintetében különbözők, de valamennyi célja a jövőbeli bűncselekmények megelőzése. Avégből, hogy ezek a rendszabályok jobban megfeleljenek a célnak, a súlyosabb esetekben határozatlan időtartamra alkalmazhatók, egyben pedig a veszélyesség időszakonkénti felülvizsgálását a bíró részére tartották fenn. A büntetés hagyományos elméletének ez a széleskörű és teljes átnézése; az újnak a régibe való bölcs beojtása kiegészítést nyertek a gyakorlati megvalósításban, az egész börtönügyi rendszer teljes reformja által, amely azt a jogkövetkezmények és az állampolgárok társadalmi veszélyessége különböző típusainak és különböző formáinak szervesen megfelelővé tette. Az eltévelyedett, vagy bűntettes fiatalkorúak feletti bíráskodás átfogó és jellegzetes reformja is, az e célra szolgáló birói szervekkel és az országos anya- és csecsemővédő intézménnyel történő célszerű egybekapcsolással, a reform legkiemelkedőbb pontjait alkotják. Külön említést érdemel végül a polgári jogkövetkezmények szabályozása, amelyre vonatkozólag az előző törvénykönyvben csak kevés és hiányos rendelkezés történt. Az 1930. évi törvénykönyvben kifejezetten leszögezték a bűncselekmény által okozott kár, — (ideértve a nem vagyoni kárt is), — megtérítésének az alapelvét. A személyi és valódi biztosítékok jól összeállított rendszere biztosítja a bűncselekményből származó magánjogi kötelezettségek teljesítését. Egyesek a régi és az új közti megegyezésről beszéltek, de én úgy gondolom, hogy a törvényhozónak, élő valóság felett mozogván, nem kell előítélettel lennie az elméleti jellegű bírálatokkal szemben, mert neki meghatározott rendszert 'kell felépítenie és nem elvont elméletet. Bizonyos az, hogy a két különböző rendszer — a megtorlás és a megelőzés — összhangú egybeolvadásából, a sértett fél erélyesebb védelméből és megoltalmazásából és a büntetések rendszerének általában a törvénysértések lényegével való nagyobb egyenlővétételéből, a bűnözés elleni Harcnak oly rendszere keletkezett, amely hatásosabb, mint valaha is volt. És ez nemcsupán a tekintély elvén felépülő állam érdeke, amely épségben meg akarja tartani a főhatalom ismérveit és megvédeni a nemzeti összességet, hanem minden modern polgári