Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1938 (6. évfolyam, 21-24. szám)

1938 / Rendkívüli szám

67 a polgári magánjog, törvénykezés és büntetőjog körében t'gyaránt. S ha a katolikus egyháznak az a kivételes jogállása, amelyet neki Szent István törvényei az akkori idők követelményei szerint biztosítottak, a történelmi fejlődés során utóbb módosult is a többi bevett keresztény egyház jogainak elismerése folytán, a bevett egyházaink jogi helyzetének s az egyházi autonómia lényegének vizsgálatánál ma is csak Szent István törvényéből kell kiindulni. A 2. fejezet a továbbiakban azt mondja, hogy a világiak az egyház igazgatásában a püspökök rendelkezéséhez alkalmazkodjanak és engedelmesek legyenek nekik a keresztény vallás megtartásában: az ispánok és bírák pedig legyenek az egyház elöljáróivá] egyetértők az igazságtételben, mint Isten törvénye parancsolja. Mai szóhasználatunkra fordítva és mai viszonyainkra alkalmazva ez azt jelenti, hogy az egyházi hatóságok rendelkezéseinek megtartását és végrehajtását az állami törvény is biztosítja s a világi hatóságok kötelesek az egyházi hatóságokat működésükben támogatni, megkereséseiket teljesíteni és nekik szükség esetében végrehajtási jogsegélyt is nyújtani, hacsak az állami törvény mást nem rendel. Az egyházi hatóság részére nyújtandó világi jogsegélynek ibracchium saeculare) Szent István e dekrétumában van az általános törvényi alapja. Ugyanennek a fejezetnek az utolsó mondata úgy szól. hogy ..az igaz törvényt se valakinek a hazugsága vagy hamis tanúsása, se hitszegés vagv jutalom meg ne rontsa". Ezt az ódon zamatú mondatot nyugodtan lehetne Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének élére a bevezető rendelkezések közé helyezni. Aki ebből a patinás szövegből ki tudja bontani annak valódi értelmét, kiolvashatja belőle azt. amit ma úgy mondunk, hogy a jogok gyakorlásánál és kötelezettségek teljesítésénél a jóhiszeműségnek és tisztességnek megfelelően kell eljárni s hogy a törvény nem nyújt oltalmat a joggal való visszaélésnek. így bontakoznak ki Szent István törvényeiből jogrendszerünknek máig élő 900 éves alapprincipiumai. A második dekrétum oly sokat vitatott 5. fejezetét sokáig úgy értelmezték, hogy abban Szent István az egyéni tulajdonjogot, az egyéni szabad birtokjogot teremtette meg a korábbi nemzetségi közös tulajdon rendszerével szemben.1 Az újabb kutatá> azonban kiderítette, hogy Szent István ezt az egyéni tulajdonjogot s az egyéni tulajdonnal való szabad rendelkezés jogát csupán a királyi adományból nyert javakra, valamint arra a vagyonra értette, amely már a korábbi nemzeti szokásjog szerint egyéni tulajdon tárgya volt. — de óvakodott attól, hogy a szállásbirtokra 1 V ö. Pauhr Gyula: A magyar nemzet történett a? Arpadhazi kiínátyoE korában. I. 24. 1. és Timon id. m. 330. és köv. 1.