Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1938 (6. évfolyam, 21-24. szám)

1938 / Rendkívüli szám

68 nézve a nemzet jogi meggyőződésében mélyen gyökerező nemzetségi közös tulajdon rendszerét megbontsa.1 Ez a nemzetségi közös tulajdon Szent István törvényeitől nem érintetten tovább él az Árpádok alatt,2 hogy utóbb az ősiség formájában folytathassa életét a XIX. század közepéig. A szabiid egyéni földtulajdon rendszerének átültelése a magyar jogrendszerbe tehát bölcs átmenetként, a fennálló és meggyökerezett jogintézmények kimélésével történt. Mint Hóman mondja: ,,Szent Tslván idegen eszméket, intézményeket és hatalmi szervezeteket ültetett át magyar talajba, de a régiből csak azt pusztította el, ami már korhadt volt és összeomlással fenyegetett. Az életerős és fejlődésre képes intézményeket, a magyar élet ősi formáit bölcsen megkímélte, magyar szellemet vitt az intézményekbe és magyarrá alakulásuk útját is megjelölte'"/' A király és a kincstár javainak sértetlen megtartásáról szóló 6. fejezet rendelkezései oly korszak viszonyaira utalnak, amelyben az államkincstár vagyona, az udvartartás céljára rendelt vagyon s a király magánvagyona között még nincs jogi különbség. Mégis ez a fejezet genetikai előzménye azoknak a későbbi törvényeinknek, amelyek a koronajavakat s az államkincstár ingatlanait elidegenítési és terhelési tilalom alá helyezik4 A vasárnapi munkaszünetről szóló 7. fejezet szabályai természetesen az akkori gazdasági- és munkaviszonyokra voltak szabva; a fejezet büntetőjogi rendelkezései már rég hatályukat vesztették. Mindamellett érdemes megfigyelni azt a fokozatosan erősbödő mozgalmat, amely a vasárnapi munkaszünetről szóló újabb törvényeink0 rendelkezéseit fogyatékosaknak tekintvén, szociális, gazdasági és valláserkölcsi okokból a kötelező munkaszünet körének kiterjesztését követeli és ezzel Szent István dekrétumának alapgondolatához: a valóban általános kötelező munkaszünethez kíván visszatérni. Az özvegyekről és árvákról szóló 24. fejezet valójában első törvényi alapja ma is élő özvegyi jogunknak és egyúttal első törvényi szabályozása az özvegy anya természetes gyámsági jogának, lényegében ma is élő alapelvek szerint. Mai jogunk szerint ugyan az anyát a gyámságban megelőzi az atya által végrendeletben vagy közjegyzői okiratban nevezett gyám; a gyermek személyére vonatkozó szülői hatalmat azonban Szent István tör1 V. ö. Hóman id. m. 229. 1., L. még a II. könyv 35. fejezetét is. 2 L. Kálmán király I. dekr. 20. fej., aranybulla 4. cikk. 3 id. m. 237. 1. 4 1514:1—111., 1790:VII., 1868:V., 1869:XXV. t.-c., 1879:XX. t.-c. 37. §-a stb. 5 1868:LIII. t.-c. 19. §-a., 1891:XIII. t.-c.