Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1938 (6. évfolyam, 21-24. szám)

1938 / Rendkívüli szám

66 Istvánnak ez a gondossága az ö törvényeinek s a mintául hasznán külföldi jogforrásoknak az egybevetésénél;1 egy-kél kivételt nem tekintve; úgyszólván valamennyi törvénye több-kevesebb elhajlást mutál a külföldi mintáktól és pedig mindenüti specifikusan a magyar viszonyokra és a magyar lélekre alkalmazolI vonatkozásokban. A dekrétumok második könyvének 1. fejezete kiközösítéssel rendeli sújtani azt, aki az Isten házál vagy az istentiszteletre rendelt tárgyakat tiszteletlenül illeti vagy azokal elvemii merészkedik. Büntetőtörvénykönyvünk ma már más rendelkezéseke! tartalmaz az istentiszteletnek s az arra szolgáló tárgyaknak büntetőjogi oltalmára;1 de Szent István törvényeinek az a rendelkezése, amely a templomnak az isteni tiszteletre szolgáló tárgyaknak rendeltetésüktől elvonását tiltja, nézetem szerint ma is é! magánjogunkban oly formában, hogy a templom és az istentiszteletre rendelt tárgyak forgalmon kívüli dolgok (res extra commercium) s azokra e rendeltetésük szabályszerű feloldása nélkül magánjogi jogosítványt szerezni nem lehet. — Ugyanennek a fejezetnek az egyház javára tett királyi adományokról s azok védelméről szóló rendelkezése máig is hatályos kifejezett törvényi elismerését jelenti az egyház polgári jog szerint való vagyonjogi jogalanyiságának, vagyis önálló magánjogi személyiségének. A püspökök egyházi hatalmáról szóló 2. fejezet szerint a püspököknek legyen hatalmuk az egyház ügyeit ellátni, igazgatni és kormányozni, valamint felmentést adni, a kánonok szabályai szerint. Ez a fejezet talán legfontosabb egyházpolitikai törvényünk és tartalmának teljes kifejtése külön értekezést érdemelne meg. Lényege a katolikus egyház autonómiájának törvényi elismerése, — nevezetesen abban az értelemben, hogy az egyház a maga életét saját szervei útján és saját szabályai szerint igazgatja s a kánonjog szabályai — hacsak az állami törvény mást nem rendel — az egyházi életviszonyokra állami jog szerint is irányadók. Az egyházi autonómiának ez a kifejezett állami elismerése egyúttal azt jelenti, hogy az egyház halósági szervezete az állam közjogi rendjének a része, aminek messzemenő következményei vannak a közjog és közigazgatási jog területén kívül 1 A mintául használt külföldi jogforrásokra nézve 1. Závodszky id. munkáján kívül: Frank Ujnúc: Principia iuris civilis Mungarici, Pestini 1820., tom. I. pag. 20., Madzsar Imre: Szent István törvényei és a Lex Baiuvariorum, Történeti Szemle, 1021. évf. 48—75. 1.; Schiller Bódog: Das erste ungarische Gesetzbuch und das deutsche Recht, Festgabe für II Brunner, Weimar 1010.; Hóman: id. in. 214. 1. 1 L. 1878: V. t.-c. 101., 336. §. stb.