Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1938 (6. évfolyam, 21-24. szám)

1938 / Rendkívüli szám

84 tünően hasznosítható mai jogintézményeink kiépítésénél, úgy, hogy mai intézményeinkben az ősi joif szelleme él tovább. Aki ennek a Grosschmid-Vladár-fele tanításnak a világánál figyelmesen elolvassa Szent István törvényeit* abban annak a meggyőződésnek kell kialakulnia, hogy Szent István törvényeiből sokkal több van ma is hatályban, mint azt általában hiszik. S úgy vélem, hogy a Corpus Iuris Hungarici millenáris kiadásában, amelyben a hatályukat vesztett régi törvények és törvényszövegrészek apró betűvel vannak lenyomatva, Szent István egyik-másik törvényét vagy annak némely részét nem egészen volt helyes ilyen, az élő törvények szövegétől eltérő betűvel szedni. Ez nézetem szerint többé-kevésbbé áll Szent István dekrétumainak első könyvére, vagyis a Szent Imre herceghez intézett Intelmekre is. Legtöbben ezeket az Intelmeket nem tekintik valóságos jogszabályoknak,1 mert nem látnak bennök mindenkire nézve kötelező jogi parancsot. Figyelmesebb vizsgálódás mellett azonban észre lehet venni, amire Vladár Gábor is rámutatott, hogy az Intelmekben is rejtőznek általános jogi elvek, közjogi és közigazgatási jogi maximák, egyházpolitikai irányít elvek és más szabályok, amelyeket Szent István óta semmiféle törvényünk vagy szokásjogi szabályunk nem helyezett hatályon kívül s amelyeket a nemzeti köztudat is mindig valóságos élő jogszabályoknak tekintett. így például az Intelmek 1. fejezetének az a mondata, amely* szerint a királyi méltóság rendje úgy hozza magával, hogy arra egyedül a keresztény katolikus hitet valló hivek jussanak, alapja a közjogunkban 900 év óta élő annak a szabálynak, hogy a magyar királynak katolikus vallásunak kell lennie. Ezt a szabályt az 1723:11. t.-c.-be iktatott prag- P matica sanctio megismétli ugyan, de csak a Habsburg házból származók trónöröklési jogának feltételeként; általános elvi a.apja ennek a szabálynak mégis csak Szent István törvényében gyökerezik. Az Intelmek három első fejezetének egyéb részei általános elvi útmutatást adnak a magyar állam egyházpolitikájára nézve; éles határozottsággal domborítják ki a magyar állam keresztény jellegét, az állam és egyház egymásrautaltságát és együttműködését s az egyháznak az állam közjogi szervezetébe való beépítettségét. A külföldiek befogadásáról szóló 6. fejezet mai nyelvünkre, mai fogalmainkra és mai viszonyainkra fordítva az ország nem magyar ajkú lakosainak testvéri szeretettel való megbecsülését, 1 L. pl. Timon: Magyar alkotmány és jogtörténet, 5. kiad. Bpest, 1917., 292. 1., Závodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai, Bpest, 1904., 13. 1.