Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1938 (6. évfolyam, 21-24. szám)

1938 / 21. szám - A német nemzeti szocializmus nemzetközi jogi felfogása. [Előadás a Magyar Jogászegylet Nemzetközi Jogi Szakosztályának 1937. évi február hó 16. napján tartott ülésén]

26 Ebben az esetben tehát a kérdés elintézésénél a jog és a tényleges erő együttesében a jog már szerényebb szerepet játszott, mint a katonai korlátozások hatályon kívül helyezésénél. Németország részéről a sikert kizárólag politikai okok, az erőviszonyok kedvező alakulása biztosította. A német egyenjogúságért vívott küzdelemben a jog szerepének ez a fokozatos csökkenése továbbhalad. Az 1936 november 14-i jegyzék, amelyben Németország a versailles-i szerződésnek az internacionális folyókra és a kiéli csatornára vonatkozó rendelkezéseit mondta egyoldalúan fel, már jogi érvekre egyáltalában nem is hivatkozik. Az a jegyzék, amelyet Németország e tárgyban az érdekelt 16 állam 'kormányához intézett, mindössze azt hangoztatja, hogy a versailles-i szerződés szóbanforgó része Németországra olyan nemzetközi rendszert kényszerített rá, amely az államok egyenjogúságának elvével ellentétben áll. Németország hasztalanul kísérelte meg ezt a rendszert tárgyalások és megegyezések útján megváltoztatni, s nem vállalhatja tovább a felelősséget annak fenntartásáért.7) Ez a jegyzék nem támasztja az egyoldalú felmondást a tételes nemzetközi jogból vett argumentációval alá s a német lépés ennek dacára minden jogi alátámasztás nélkül is sikeres volt. A brit, a francia és a csehszlovák 'kormányok december 2-án együttesen tiltakoztak ugyan a német kormánynál az egyoldalú hatályon kívül helyezés ellen, s dec. 1-én a jugoszláv, dec. 3-án a román és a lengyel kormány is tiltakozását fejezte ki a felett, hogy Németország az egyoldalú felmondás útját választotta8), de a német kormány által teremtett állapot, mint az előző esetekben, most is fennmaradt. Hogyan kell értékelnünk nemzetközi jog szempontjából a jog szerepének ezt a fokozatos gyengülését, majd teljes kiesését a német egyenjogúságért folytatott 'küzdelemben? Mi sem volna helytelenebb, mint ennek alapján azt állítani, hogy Németország tudatosan szembehelyezkedik a nemzetközi jog rendelkezéseivel s a joggal mit sem törődő magatartása által, mint megrögzött bűnöls, áldandó veszélyt jelent a nemzetközi jogrendre. Nagy tévedés volna az u. n. nemzetközi jogi deliktumokat az államon belüli büntetőjog közönséges bűncselekményeivel helyezni egy vonalba. Ha minden áron büntetőjogi analógiát keresünk, legfeljebb egyes politikai deliktumokra gondolhatunk, mint olyanokra, melyök a nemzetközi jogsérté7) V. ö. The Bulletin of International Newis. Royal Institute of Inter^ national Affaires. London, Vol. XIII. 1936. 438—439. lap. 8) Revue Internationale Frangaise du Droit des Gens. Tome II. 1936. 394—395. lap.