Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1938 (6. évfolyam, 21-24. szám)

1938 / 21. szám - A német nemzeti szocializmus nemzetközi jogi felfogása. [Előadás a Magyar Jogászegylet Nemzetközi Jogi Szakosztályának 1937. évi február hó 16. napján tartott ülésén]

27 sekkel hasonló természetűek. A nemzetközi deliktumok rendszerint új jogalkotásra irányulnak s ezt az új jogot nem a tételes nemzetközi jog előírásai szerint akarják megteremteni. Szerepük ugyanaz, mint az államon belüli jogban a forradalomé vagy az államcsínyé. Szabatosan olyan, mint az államcsínyé, mert az illegitim jogalkotást itt is az hajtja végre, aki a jogalkotásnak a tételes jog szerint is tényezője, csak nem az előírt formák közt s nem a többi erre jogosított tényezővel együttesen foganatosítja azt. A forradalom és az államcsíny a tételes jog szempontjából mindig jogtalan, de van eset, amikor a megmerevedett jogrendszerrel szemben a fejlődést biztosító jogalkotás egyetlen lehetséges eszköze. A diadalmas forradalom, vagy államcsíny sokszor haltalmas fellendülés útját myitja meg s lehet-e az értékelésnek egyetlen helyes és lehetsiéges eszközeként a tételes jogot tekinteni? A nemzetközi jogban a jogalkotás mechanizusma egyenesen provokálja a tételes jog rendelkezéseitől eltérő jogalkotást. A nemzetközi jog közismerten statikus jog, amelynek alig ván mechanikája. A tételes nemzetközi jog szerint minden jogszabály módosításához az összes érdekelt államok hozzájárulása szükséges s ez a körülmény a nemzetközi jogot rendkívül merevvé, szinte mozdulatlanná teszi. Ott, ahol az államok érdekei élesen szembenállnak egymással, szinte lehetetlen megegyezést létrehozni. S ha megegyezés nem lehetséges, maradjon véglegesen hatályban az a jog, mely egészen más viszonyok közt keletkezett s mely az élet szükségszerű követelményeinek többé már nem felel meg? Az élet összetöri az útjában álló jogot, ha a jogalkotó végzetes rövidlátással elzárkózik annak megfelelő módosítása elől. Ez a jelenség az államon belüli jogban is előfordul, a nemzetközi jogban pedig, a nemzetközi alkotmány statikája folytán, szinte azt kell mondanom, szükségképeni. Ezt a jelenséget látjuk Németországnak az egyenjogúságért folytatott küzdelmében is. Ez a jelenség szükségképen kívül esik a tételes nemzetközi jog 'keretein s minden olyan kísérlet, mely annak tételes jogi jogszerűségét kívánná biztosítani, eleve kilátástalan. A rebus sic stantibus clausulával az elmélet ezt a lehetetlen feladatot kívánná megoldani. Az egyetlen lehetséges megoldás a nemzetközi jogalkotás mechanizmusának megváltoztatása lenne: a helyes és szükséges nemzetközi jogalkotás lehetővé tétele és megkönnyítése. A Nemzetek Szövetségéről szóló Egyezségokmány 19. cikke tudvalevően éppen ezen a bajon lenne hivatva segíteni, de a Nemzeteik Szövetségé nem használja ki az ebben rejlő lehetőséget s ezzel önmaga biztosít az önhatalommal való intézkedésnek polgárjogot a nemzetközi életben.