Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1938 (6. évfolyam, 21-24. szám)
1938 / 21. szám - A német nemzeti szocializmus nemzetközi jogi felfogása. [Előadás a Magyar Jogászegylet Nemzetközi Jogi Szakosztályának 1937. évi február hó 16. napján tartott ülésén]
22 ország felelős, Németországot az önhatalommal való intézkedésbe — hogy úgy mondjam — belekényszerítették. Az 1935. március 16-i véderőtörvény kiadása különben is — ha formailag ellentétben állt is a versailles-i szerződés rendelkezéseivel — nem volt nemzetközi jogellenes magatartás s nem jelentelt támadást még a tételes nemzetközi joggal szemben sem. A német kormány azzal indokolta meg az új véderőtörvény kiadását3), hogy Németország a Szövetségközi Ellenőrző Bizottság szerint is eleget tett a lefegyverzés terén a versailles-i szerződésből folyó 'kötelezettségeinek, a győztes hatalmak pedig nem teljesítették az általános lefegyverzés tárgyában egyidejűleg vállalt kötelezettséget. Nemcsak az maradt el, hogy fegyveres erejüket a Németországéhoz csak megközelítőleg is hasonló mértékben csökkentsék, hanem egyáltalában meg sem állottak a fegyverkezés terén s az államok egész sora nyiltan tovább fegyverkezett. Németország álláspontja tehát az volt, hogy a versailles-i szerződés szóbanforgó rendelkezései hatályukat veszítették, mert a szövétséges és társult hatalmak, mint NléimetoFszággal szembenálló felek, nem 'teljesítették a saját lefegyverzésükre vonatkozó kötelezettséget, márpedig a nemzetközi jog értelmében a szerződésben foglalt kötelezettség be nem tartása jogot ad a szerződés egyoldalú felbontására s Németország ezzel a jogával élt. Nézetem szerint kétségtelen, hogy Németországnak a tételes nemzetközi jog értelmében is joga volt a versailles-i szerződés katonai rendelkezéseinek egyoldalú felmondására. Négy évvel ezelőtt, 1933 március 2-án éppen e helyen tartott előadásomban volt szerencsém rámutatni arra, hogy a Lefegyverzési Konferencia csődje esetén a békeszerződések katonai rendelkezései ipso iure hatályukat veszítik. A békeszerződések minden kétséget kizáróan igen szoros kapcsolatot létesítettek a volt központi hatalmakra vonatkozó katonai korlátozások s a fegyverkezés általános korlátozása közt. A legyőzött államokra vonatkozó rendelkezések kifejezetten azért hozattak, hogy a fegyverkezés általános korlátozása előkészíthető legyen. Ha kitűnik, hogy ez az általános korlátozás nem valósítható meg, a cessante ratione cessat ipsa lex elve alapján a volt központi hatalmakra vonatkozó korlátozások hatálya is ipso iure megszűnik annyival is inkább, mert ezek a korlátozások teljes ellentétben állottak az államok egyenlőségének gondolatával s mint ilyenek, a 3) L. a német néphez e tárgyiban intézett proklamációt Zeitschriít iür Völkerrecht XIX. kötet 1935. 243—247. lap és Völkerbund und Völkerrecht 2. Jnhr»an£í 1935. 70—75. lap.
