Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 19. szám - Grosschmid [Béni] és a kereskedelmi jog

347 Másszóval e többi fajokban szintén megvan mindaz, ami az alapfaj igenleges központja, csupán, hogy más is van bennök.59) A közkereseti társaság tagjai korlátlan és egyetemleges felelősségének megállapítása — Nagy Ferenc és Grosschmid egyező, általánosan elfogadott nézete szerint — a Kt. 64. §-ában merő ben felesleges, hiszen ez a felelősség az ilyen társaságnak nem alkotó eleme, hanem a törvény által hozzáfűzött konzekvenciája. Ez a felelősség az egyes tartozásokért más, mint a kezes vagy az átvállaló felelőssége. A tag magából a társaságot terhelő alapból felel és nem valami mellékes alapból. Az ő jogalanyisága ebből a szempontból mintegy beolvadt alkatrésze a társaság jogalanyiságának, egy személy véle, miként az örökös az örökhagyóval. Az, hogy a tagként perrel megtámadott alperes tag-e, nem annyira causa, mint inkább csak legitimatio (passiva) ad causam kérdése, úgy, miként az, hogy az alperes örökös-e. Ez a magyarázata annak, hogy az újonnan belépő tag, amikor ezt a legitimációt megszerezte, a már korábban keletkezett tartozásokért is felelőssé válik.60) A Kt. 88. §-a ugyanannyit mondott volna, ha az 1. bekezdésében nem mondta volna ki, hogy a tagok egész vagyonukkal felelősek. Aki felelős, az korlátlanul felelős (köteles), hacsak más kitéve nincs. Ennek a felelősségnek a jogi előfeltétele, hogy van-e, még pedig közkereseti és nem köztörvényi társaság, tagja-e neki az adós, köteles-e a társaság. 3. A közkereseti társaság tagjának betételére vonatkozóan szabadjon két kérdésre szorítkoznom. Az egyik — mások által alig feszegetett — kérdés a társaságba hozott ingatlan utóbb bekövetkező kisajátítása. Magánjogi társaság esetében Grosschmid szerint attól függ a helyzet megoldása, hogy mi volt a szerződés főcélja. Ha a társaság a főcél és az ingatlan csupán az eszköz, a kisajátítással felbomlik a causa, tehát a kisajátítási összeg is az eredeti tulajdnoost illeti. Ha viszont a főcél az ingatlanszerzés volt, a társaság pedig az egyelőre elhatározott használási mód, a kisajátítási összeg megfelelő része a másik társat illeti, még akkor is, ha az ingatlan átírva nem lett. Ugyanígy alakul a helyzet közkereseti társaság esetében, ahol az épen mondottaknál fogva irreleváns, hogy a céget bejegyezték-e még a kisajátítás előtt és, hogy az ingatlan átment-e már a társaság tulajdonába. Mindez csak kifelé bír jelentőséggel, nevezetesen abból a szempontból, hogy ki les/ legitimálva a kártalanítási összegre.61) 59) I. m. II. 2. k. 1249. 1. 60) Grosschmid: Fej. II. 2. k. 894. 1. 61) Fej. I. k. 63. 1.