Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 19. szám - Grosschmid [Béni] és a kereskedelmi jog

338 dik személy. A bejegyzési kötelesség, amelyhez szankcióként bírság van fűzve: nem tűri meg a továbbterjedő kiterjesztés egységbe olvasztását. A cégvezető törvényes hatásköre tehát se nem maximum, se nem minimum, hanem két fixumból áll. Az alaphatáskörből és esetleg a Kt. 38. §-a 2. bekezdésében említett ráadásból.31) Nagy Ferenc a bejegyzés és a bírság érvei tekintetében nem nyilatkozik. Kuncz32) és Bozóky33) egyértelműleg vallják a cégvezetői jogkör tetszés szerinti kiterjeszthetőségét. A kiterjesztés cégjegyzékbe bejegyezhetőségének kérdését csak Bozóky veti fel, de beéri annak megállapításával, hogy a gyakorlat a bejegyzést nem tartja szükségesnek. Olyan kérdés, amelyben Grosschmid fejtegetései nem váltották ki a megérdemelt hatást. Az viszont, hogy a gyakorlatban a kérdés tisztázatlansága nem okoz zavart, épen Nagy Ferencnek azt a végső érvét gyöngíti meg, hogy bizonyos esetekben a gyakorlatnak szüksége van a cégvezetői meghatalmazásnak egészen a kereskedelmi társasági képviselő jogköréig való kiterjesztésére. Említést érdemlő továbbépítés Grosschmidnél annak feszegetése, vájjon a cégvezetőtől meghatalmazásának megszűnése, de a cégjegyzékből törlése előtt történő ingatlanszerzésnek az abból folyó érvénytelensége, hogy a secundus tudott a megszűnésről, kihat-e a tertiusra. Grosschmid a Kt. 42. §-ának 2. bekezdése alapján vitathatónak tartja a tertius védelmét. Ez egyike azon eseteknek, amikor a cessionaríusnak több joga lehet, mint a cedensnek és egyszersmind rokonjelensége az álörököstől vásárló védelmének. Ennek gyöke sem az, hogy a vevő az álörököst singuláris birtokban látta, hanem az, hogy a hagyatéki eljárás ered ménye szerint universalis positioban mutatkozott.34) Azt hiszem a bejegyezve maradt cégvezetőtől szerző jogutódja (a tertius) irányában valóban nem lehet a cégvezetői meghatalmazás hiányára hivatkozni, még akkor sem, ha a cégvezetői minőséget még a tertius jogszerzése előtt törölték. Ennyiben tehát a Kt. 42. §-a 2. bekezdésének extensiva interpretatiójában még továbbra is mernék menni, mint ahogy azt Grosschmid teszi. Szerinte az idézett bekezdésben említett „harmadik" alatt a negyediket is érteni kellene. Véleményem szerint a negyedikkel szemben a harmadik -— bár érvénytelen — szerzésekori állapot a törlés után is időbeli korlátozás nélkül irányadó marad. Ennek a negyedik 31) Fej. I. 17. és köv. 1. 32) I. m. I. 160. 1. 33) I. m. I. 169. 1. 34) Fej. I. 378. és 405. 1.