Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 19. szám - Grosschmid [Béni] és a kereskedelmi jog

333 ezért a Grosschmid idézett fordulata a kereskedelmi ügyek esetére teljességgel alkalmazhatatlan. 3. Grosschmid elvileg nem idegenkedett attól a gondolattól, hogy a kereskedelmi jognak a külső különállása megszűnjék, nagyváradi „Programmá academicum"-ában a kereskedelmi és a magánjog egységesítése mellett szóló érvek méltatása után megállapítja, hogy bár elvi akadályok az egységesítés ellen nem lehetnek, hazánkban a haladás természetszerű menetét etkintve minden mélyebb alapú reform e téren a távoljövő kérdései közé kellene, hogy tartozzék. Bizakodva szögezi le végül: „alig szenvedhet kételyt, hogy ha a nyugati államokban az egységesítés megérlelődik, a mi törvényhozásunk sem fog soká hátramaradni."17) Senki nála élesebben meg nem látta mégis azt a lényeges különbséget, amely a között a megoldás között van, ha a kereskedelem különleges igényeit kielégítő kötelmi jogi szabályok a magánjog többi szabályaitól csupán belsőleg különülnek el, vagy pedig a speciális jogszabályok egymással önálló rendszeri kap csolatba is kerülnek. Hiszen meg lehetne a dolgot úgy is oldani, hogy a kereskedelmi élet által igényelt külön szabályok a köztörvényen legyenek végigszórva. Ennek lehetősége mellett szól különösen az a megvilágítása, hogy hiszen lehet arról vitatkozni, vájjon melyik az általánosabb szabály, az-e, amely mint kereskedelmi jogi szabály minden kereskedelmi ügylet, vagy épen minden kereskedelmi ügy esetében alkalmazásra kerülhet, tehát az ügyleti causakörre sem szorítkozik,18) vagy pedig az a causán oszló általános magánjogi szabály, amely épen csak a megbízás, vagy az életjáradéki szerződés esetében kerülhet alkalmazásra. A törvény elsősorban valóban azt akarja, hogy olyan ingó adásvevésre, amidőn a vevő továbbeladás (Kt. 258. §. 1. p.), vagy az eladó beszerzési szándékkal kötik az ügyletet, vagy értékpapírról van szó, stb. . . . álljanak bizonyos szabályok, amelyek egyébként nem állanak, az ilyen szabályok szétszórása azonban nem lenne hű képe a helyzetnek. A szakjogi belső eloszlások, bár az élet által alapjaiban javasoltak, mégis egészben véve sokkal csináltabbak (mesterkéltebbek), mintsem a többi eloszlások. Épen ezért a külső keretek összébb forrtak a belsővel, vagy legalább is a külső kereteknek sokkal nagyobb szerepük van a belső elkülönülés megvilágításában. A szakjog nem maga vájja a medrét, mint a folyóvíz, hanem inkább hasonlít a csatornához, amelyet a 1?) M. t. I. 725. 1. 18) Ilyennek Grosschmid csak a Kt. 280. és 281. §-át tekinti. Fej. II. k. 1091.