Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 19. szám - Grosschmid [Béni] és a kereskedelmi jog

334 jogszabályalkotó maga eszel ki azon viszonyok számára, amelyek az anyamederből kikívánkoznak. Azzal azután, hogy a kereskedelmi jog külön taggá szakadt egésze törvényes rendszerünknek adva van, hogy a szakjog mint egész kapcsolódik a köztörvényi jog egészéhez, mint különös az általánoshoz. A disjecta membra-ként való csatlakozástól ez a helyzet egy súlyában pontosan meg nem mérhető következménnyel tér el. Azáltal, hogy e szabálycsoportok a maguk tömör s az élet egyegy nagy kivánalmától mint eleven középponttól sugalt egészökben szólalnak meg, önkénytelenül a szellemnek valamely egyénies világa fonódik körülöttük. Láthatatlan, de mégis elszigetelő kéreg, mely a külső összefogódzást belső egységgé forrasztja által. Többé-kevésbbé — bárcsak egy lehelettel is — a szakjogi különös távolabb kerül a megfelelő köztörvényi gócpontoktól, mintsem az utóbbin belül a speciale a ráterülő generálétól. Közte van az a valami, amit úgy is nevezhetnénk, hogy a szakjognak önkiegészítő képessége. Extensiva interpretatio, analógia, aminek eredményei legalább is vetélkednek a köztörvény segédlegességével. Ezt az önkiegészítő képességet nevezhetjük a szakjog szellemének. A kereskedelmi jogban épen a kereskedelmi szokás közbeékelődése az, ami a köztörvénnyel szembeni elszigetelődést láthatóvá teszi. A kereskedelmi szokást közbeékelő rendelkezéssel az általános magánjognak csupán hátrábbtétele következik be, anélkül, hogy a köztörvényi szabályok alkalmazásának a kereskedelmi ügyekben épen a Kt. 1. §-a lenne az alapja, hiszen — amennyiben épen kereskedelmi ügyletekről van szó — a köztörvény szabályainak a kereskedelmi ügyletek tere épen úgy saját otthonuk, mint egyéb kötelmi viszonyok.19) Meg kell még említenem, hogy Grosschmid merőben tévesnek minősítette mind azt az álláspontot, mintha a váltójog és a köztörvény közé a kereskedelmi jog nem ékelődhetnék be, kereskedelmi jogi talajú váltóügyekben sem, mind pedig azt az értelmezést, hogy a Kt. 1. §-a a kereskedelmi szokásnak a törvény utáni felsorolásával a törvényrontó szokás kialakulását akarta volna feltétlenül kizárni.20) 4. Bár az elmondottakkal korántsem tekintem kimerítetteknek mindazt, amit Grosschmid a kereskedelmi jognak, mint szakjognak a szerepéről mond, szeretném némely vonatkozásokban '•'•>) Fej. II. 2. 1091. és köv. 1. 20) Fej. II. 2. 1093. 1.