Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 19. szám - Grosschmid [Béni] és a kereskedelmi jog

332 talál, mint azokra, amelyek a törvény értelmében valamely sze mélyt kereskedővé, vagy valamely ügyletet kereskedelmi ügyletté tesznek. Már egy ilyen megállapítás lehetetlenségéből is következik, hogy azok a rendelkezések, amelyek a kereskedő és a keres kedelmi ügylet fogalmát megállapítják, merev, analóg alkalmazásra alkalmatlan normákat tartalmaznak.15) Ugy vélem, hogy Pisco idézett fejtegetése a Grosschmid álláspontjának helyessége mellett szól. 2. Nem lehet azonban azt mondani, hogy a prius és a pos terius megfordításának azt az eszközét, amellyel Nagy Ferenc a maga álláspontját megmenteni törekedett, maga Grosschmid is ne használta volna. Épen a kereskedelmi ügyletek elhatárolásáról szólva mondja: „Azok a jogi helyzetek kereskedelmi ügyletek, amelyekről a Kt. azt akarja, hogy az e címre szóló határozatokat reájuk alkalmazzuk. Vagyis végsőleg az ebbeli törvényakarat tehát az, ami . . . neki a nevezettel megjelölt szervezeti különállást megadja. Nem a szervezeti prius, hanem a szervezeti posterius. E szerint nem azért kereskedelmi ügylet, mert ingó dolog vétele továbbadási szándékkal, ez csupán a törvény által felállított következtetési pont a törvény abbeli szándékára nézve, amiért kereskedelmi ügylet. Nem azért X. Y., mert fekete bajusza van, sőt ellenkezőki.';, utóbbi csupán egyik ismertetőjele annak, hogy X. Y. . . . Ám csakhogy épen az ilyen következtetési pontok azok amiknek valahol a jogi szervezetben szintén meg kell lenniök ... A jogi szervezkedés ép ezért önkénytelenül terelődik oda, hogy ama pontokat, amelyek segélyén a jelenségre előre ránézvést fölismerjük, kell-e reá az illető szabálycsoportot alkalmazni, mintegy saját előpostájaként egységbe gyűjtse. Most azután már nem azt mondjuk, hogy azok a kereskedelmi ügyletek, amelyekre ama szabályok alkalmazandók. Hanem megfordítva, azokra az esetekre alkalmazandók a kereskedelmi ügyletekre szóló határozatok, amelyek az összpontosított ösmertető jelek szerint (Kt. 258—263.) kereskedelmi ügyletek."16) Csakhogy nagy különbség van a kereskedelmi ügyletek és a kereskedelmi ügyek elhatárolhatóságának kérdése között. A Nagy Ferenc „külső felismerhetőségre" alapított érve vitán felül akkor állana, ha a szokás kereskedelmi szokás jellege is olyan következtetési pontokból lenne megítélhető, mint az ügylet kereskedelmi jellege. Ezt pedig maga Nagy Ferenc sem állítja és 15) Pisco: Handelsgesetze als Quelle des bürgerlichen Rechts. Wien. 1935. 2. 1. ,6) Fejezetek. Jub. II. 2. 1245. és köv. 1. (Az alábbi jegyzetekben a Fej. rövidítés mindig a jubileumi kiadást jelenti.)