Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 19. szám - Grosschmid [Béni] és a kereskedelmi jog

331 Grosschmid végső konklúziója szerint a Nagy Ferenc álláspontjából folyó az a további konzekvencia, hogy a szokás tehetné azt, hogy valamely ügy tekintessék kereskedelmi ügynek vagy ne tekintessék, kereskedelmi jogunk pozitív alapjaival ellenkezik. Valamely ügy vagy kereskedelmi mielőtt s anélkül, hogy róla szokás léteznék, vagy nem az akkor sem, miután tárgyában szokás képződött.11) A vitát Nagy Ferenc annak elismerésével zárja le, hogy elvileg a kereskedelmi ügy a prius és a kereskedelmi szokás a posterius, vagyis előbb kell megállapítani, hogy valamely ügy kereskedelmi ügy s csak azután nyilváníthatjuk a szokást kereskedelminek. De megváltozhatik a prioritás a kereskedelmi szokások felismerhetősége folytán. Ez a megfordulási lehetőség ad módot arra, hogy a kereskedelmi jog szokás útján továbbfejlődjék.12) Nagy Ferenc tehát kitartott épen a Grosschmid által legerősebben kifogásolt konzekvencia, a kereskedelmi jog területének szokás útján való továbbfejlesztése mellett. A kereskedelmi jog újabb művelői nálunk a prius-posterius kérdésnek nem tulajdonítanak jelentőséget. Kuncz Ödön tanítása azzal, hogy a kereskedő és a kereskedelem helyébe a vállalkozó és a vállalat fogalmát helyettesíti be, a Grosschmid által kizártnak tartott folyamatnak már mintegy az igen messzemenő eredményét escomptálja.13) Bozókynál pedig a kereskedelmi ügyek fogalma egészen elsikkad.14) Nem könnyű a dolgok mai állása mellett a nyitva maradt vitát eldönteni. Mégis szabadjon Pisconak egyik legutóbbi munkájára hivatkozni. Szerinte a kereskedelmi ügyek fogalma a kereskedő és a kereskedelmi ügylet fogalmából levezetett fogalom. Pisco tehát kizárja az olyan kereskedelmi ügyet, amely nem kereskedőnek az ügye és nem is kereskedelmi ügylet. Ez a megállapítása tehát a mi jogunk és a nálunk uralkodó felfogás szempontjából tárgytalan. A maga elvi kiindulási pontjából azonban logikusan vezeti le, hogy minden olyan eljárás, amely a kereskedelmi ügyek alapját adó kereskedői, vagy kereskedelmi ügyleti fogalmat szélesebb körre kiterjesztené, nincs megengedve, sőt lehetetlen. Az ilyen kiterjesztés azt az Ítéletet foglalná magában, hogy mindazoknak az át sem tekinthető rendelkezéseknek a rációja, amelyek a kereskedői, vagy kereskedelmi ügyleti minőséghez valami jogkövetkezményt fűznek, más tényállásokra is ») M. t. II. k. 25. 1. 12) Nagy F. i. m. 8. kiad. 5. §. 18. j. 13) A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata. 2. kiad. I. k. 38. 1. 14) Magyar kereskedelmi jog. I. k. 8. és köv., 38. 1.