Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 19. szám - Grosschmid [Béni] és a kereskedelmi jog

330 Élesebbé válik az ellentét Nagy Ferencnek a következő megjegyzése kapcsán: „Nem kereskedelmi ügyre vonatkozó kereskedelmi szokás contradictio in adiecto. Azért helytelen azt mondani, hogy a kereskedelmi ügy a prius, a kereskedelmi szokás a posterius. A kettő okvetlenül együtt jár s csak tételes intézkedés, ha a törvény a kereskedelmi szokásnak hatályt vagy egyáltalán nem, vagy olyan értelemben ád, hogy az általa szabályozott viszonyt más jogrendszerbe utasítja."9) Grosschmid egész határozottsággal foglal állást amellett, hogy a kereskedelmi ügy prius, a kereskedelmi szokás posterius. „Mielőtt tudhatnám, hogy az illető valamely szokás kereskedelmi szokás-e, már előbb eo ipso el kell döntenem, vájjon azon ügyek, melyek körül gyakorlásban van, kereskedelmi ügyek-e". De ha már el is döntöttem, hogy maga a szokás kereskedelmi ügyek körül alakult ki, az alkalmazáshoz akkor is szükséges azt is megállapítanom, hogy maga a konkrét ügy is, amelyre alkalmazni kívánom, kereskedelmi ügy.10) Támadja Grosschmid ezen a nyomon Nagy Ferencnek azt a megállapítását is, hogy „amennyiben bizonyos viszonyok a kereskedelmi törvény mellett hatályos kereskedelmi szokásokban találnak szabályozást . . . azok minden esetre kereskedelmi ügyeknek tekintendők." E megállapítás konzekvenciáit Grosschmid négy irányban dedukálja ad abszrudum: 1. ha a kereskedelmi ügy minőséget a kereskedelmi szokás is megadhatja, a kereskedelmi ügy fogalma teljességgel jelentéktelenné válik s az egész erre vonatkozó tan hiábavaló moles; 2. ha a kereskedelmi ügy megszűnik a kereskedelmi szokás kritériuma lenni, akkor ezt más kritériummal kell helyettesíteni, ami nem lehetne más, mint maga a kereskedelem, mihez képest kereskedelmi szokás azon jogszokás lenne, amely a kereskedelemnek fogalmi körébe vág, ebből pedig következnék, hogy a kereskedelem jogi határvonalait is a kereskedelmi szokás szempontjából kellene csupán tárgyalni; 3. meg kellene szűnnie az olyan kereskedelmi ügyek kategóriájának, amelyek az általános magánjog alá esnek; 4. ahelyett, hogy a kereskedelmi jog kiterjedési körének kérdése teljesen azonos azzal, hogy minő viszonyok tekintendők kereskedelmi ügyeknek, azt kellene tanítani, hogy a kereskedelmi ügyek a kereskedelmi jog saját külön forrásaitól független, azaz saját belső jellegükben gyökerező léttel nem bírnak s e szerint a kereskedelmi jog kiterjedése aequale volna a kereskedelmi törvény és a kereskedelmi szokások tényleg fennálló szabályainak kiterjedésével. 9) Nagy F. i. m. I. kiad. 7. §. 18. j. 10) M. t. II. k. 18., 19. 1.