Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 18. szám - Benedek Sándor emlékezete. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet 1937. február 6-i teljes ülésén.]

203 BENEDEK SÁNDOR EMLÉKEZETE. Irta ós a Magyar Jogászegylet 1937. évi február hó 6. napján tartott teljes ülésén előadta: úr. Xuyy Dezső Bálint ni. kir. közigazgatási bíró. Ha a városok, községek terein, sétányain íelállított szobrokat nemcsak futólagos pillantásra méltatjuk, olyan formán, hogy a következő pillanatban már el is felejtjük, hogy kinek a szobrát láttuk, — hanem azok megszemlélése után számba veszszük. hogy az emberiség nagyjainak minő csoportjai részesülnek megörökítésben a késői utódok emlékezete számára, arra a felfedezésre fogunk jutni, hogy ezek a mozdulatlan érc- vagy márvány tömegek túlnyomórészt uralkodók, hadvezérek, államférfiak, politikusok, művészek és költők alakjait vetítik elénk és vonultatják fel — az eszmetársítás útján —• lelki szemeink előtt azok tetteit, alkotásait és müveit. Olyan szobormüvet azonban, amely tudósnak, a tudomány katonájának, búvárának emlékét volna hivatva megörökíteni, csupán elvétve, aránylag igen keveset találunk. Különös és érthetetlen ez azok számára, akik a dolgokat és történéseket nemcsak a felszínen mozgó szemlélet útján, hanem elmélyedéssel, a jelenségek egymásra való kölcsönhatásában is vizsgálják. Mert czetk tisztában vannak azzal, hogy sok, nagyon sok, már el is felejtett, illetve a felejtés veszélyének kitett, a világ szemétől elvonulva, eszközeinek és könyveinek barrikádja mögött dolgozott vagy dolgozó tudós működése igen számos esetben sokkal, de sokkal többet eredményezett az élet szebbé, jobbá, nemesebbé és kulturáltabbá tételében, vagyis az emberiség boldogságának és boldogulásának előmozdításában, mint akárhány hadvezér fényes haditette vagy politikusnak a maga idejében nagy hatást kiváltott, de az esetek többségében csupán efemer jelentőségű ténykedése. Csakhogy, — s ez adja meg a felvetett jelenségnek a magyarázatát — míg ez utóbbiak működése a tömegek előtt folyik le. úgy hogy az közvetlenül érzékelhető és egyszersmind az előidézett hatás is közvetlen, addig a félrevonultan dolgozó tudós munkájáról a tömeg csak a legritkább esetben vesz tudomást és ennek a munkának az élet jelenségek kialakításában és átformálásában rendszerint csupán közvetve működő hatását csakis a magasabb intelligenciával bíró. szellemiekben kivállságosak észlelhetik. Már pedig az emlékművek keletkezésében az emlékezet fenntartásának célja és tervszerűsége rendszerint