Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 17. szám - Grosschmid [Béni] és a családjog. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1936. évi november hó 9. napján tartott teljes ülésén]

17 érti, továbbá a viszonhozománytól, amelyet akár a férj, akár harmadik személy azért ad a nőnek, hogy ezáltal a hozományt növelje. Ez utóbbiakat Grosschmid a donatio propter nuptias fogalma alá vonja és rájuk öröklés, visszavonás stb. tekintetében nem a hozomány, de a H. T. 89. §-ához többé-kevésbbé közelálló elveket alkalmazza. A/t, vájjon a hozományadás vagy rendelés ajándékozás-e, Grosschmid nem a törvényhozó, de a jogtudomány által tartja megoldandónak. Fejezeteiben a megoldást abban látja (1. 54— 58.), hogy a hozomány liberalitas ex lege inter vivos, vagyis hogy az ajándékozás szempontjából olyan elbánásban részesítendő, mint a gyámi novella 12. §-ában szabályozott és a távollevő szülő vagyonával szemben érvényesíthető anyagi segélyÉnnek a folyománya, hogy a hozomány juttatása következtében akár a férj, akár az annak az állagával gazdagított nő ugyan nem jut a visszterhes jogszerző helyzetébe. De a hozomány külön rendeltetésénél fogva az ajándékozás elvei szerint, a nő cselekedetei alapján a férjjel szemben az vissza nem vonható. Viszont a hozományigéret teljesítését a házastársak a nő apjának, vagy az egyéb hozományt rendelőnek a csődjében csődhitelezőként, vagy pláne külön kielégítési joggal biró hitelezőkként nem érvényesíthetik. A nő és a hozományt adó szülők közötti viszonyában ellenben a hozományadás ingyenessége annyiban kiüt, hogy a leány, illetve a vő a csődtörvény 28. §-ában megszabott két éven belül a szülők csődje esetében a hozományt vissza tartozik szolgáltatni. Szóval hozományadás és hozományrendelés bizonyos szempontokból ajándék, más okból nem az. Amikor Grosschmid a családjogi törvényjavaslatát készítette, még az osztrák polgári törvénykönyv alkalmazási területére is kellett tekintettel lennie. Az Optk. 1220. §-ában szabályozott, egyébként a 413. számú elvi határozatban is említett hozományadási kötelezettség, illetve ennek az országbírói értekezlet területén való hiánya azonban Grosschmid szerint a fentebb kifejtett és a hozomány adására és kötelezésére vonatkozó jogelveket nem érinti. A M. M. T.-be Grosschmidnak a hozományra vonatkozó felfogása teljesen átment.23) Átment a birói gyakorlatba is, amely 414. számú elvi határozatában Grosschmidnak a járadék hozományról való nézetét szintén elfogadta. !í) V. ö. Grosschmid: Tanulmányok II. k. 864. oldalát ad 24. §. és az ö javaslata 24. §. 2. bekezdésének a szövegét is. 2