Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 17. szám - Grosschmid [Béni] és a családjog. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1936. évi november hó 9. napján tartott teljes ülésén]

18 IV. 1. Grosschmid szerint a törvényes hitbér családjogi és nem öröklési jogi igényt szül. A feleség a maga törvényes hitbéri követelésével sem nem örökös, sem nem hagyományos, de hitelező (T. II. 778. oldal). Az a különös benne — úgymond —, hogy a törvényes hitbér a nőnek törvénynél fogva megadott részesedése, amely azonban mégis elébe jár az öröklési igényeknek. Kiváltságolt hitelezői minőséget szül, aminek a gyakorlati folyománya, hogy a csődtörvény 65. §-ának 2. pontja értelmében mint nem ajándékozáson alapuló, nincs kizárva a csődben való érvényesítéstől. Tartalmát és minőségét tekintve legközelebbi rokonságban áll a tartási kötelemmel. Esedékessége a házasság megszűnésével áll be és nem kizárólag a férj halálával.24) A nő törvényes öröklési jogaival akként áll összefüggésben, hogy a nőt vagy hitvestársi öröklés, vagy törvényes hitbér illeti. A kettő együttvéve nem foghat helyet, mert mai örökjogunkban minden hagyatéki teher végeredményben az örökhagyó szerzeményére nehezedik és így a törvényes hitbér mint a férj szerzeményét kisebbítő hagyatéki teher anyagilag tárgytalanná válik, mihelyst az asszony hitvestársi öröklés címén a szerzemény állagörököse lesz. (Ez a Tanulmányok II. 775. oldalán foglaltakból vehető ki.) A törvényes hitbér nem teheti sem osztályrabocsátás, sem a köteles részbe való beszámítás tárgyát.25) A nő halála esetében, ha a nőnek leszármazó örököse nincs, a törvényes hitbérre irányuló követelésnek törvényes örököse a férj. A törvényes hitbér legfőbb jellemző sajátsága, hogy az „mindenképen visszterhes kötelem". Ellenértéke nyilván a Hk. I. r. 93. címében kiemelt „merces feminarum legitimé conjugatarum ob debitum matrimonii.26) Grosschmid szerint ma is csakis az elhált házasság után jár. Ezt azonban a házassági törvény consensualis házasságkötési nyilatkozatával és az ehhez fűződő összes házassági joghatásaival nem tartom összegyeztethetőnek. A hitbérkövetelés elévíthetetlenségét Grosschmid helyteleníti (T. II. 780.), de fennálló jognak tartja. Ugyanígy fogja fel a nőnek a törvényes hitbér biztosítására szolgáló és a férj hagyatéki javaira vonatkozó megtartási jogát is. A törvényes hitbér legfontosabb gyakorlati jelentőségét abban látja, hogy az alapintézménye és így legjelentősebb analógiái bázisa a ma is nagyon gyakorlati irott hitbér kikötéseknek. 24) T. II. 775—780. old. 25) T. II. 779. old. 26) Fejezetek, I. 155. old.