Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 9. szám - A nyugdíjvalorizáció hatásai. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának 1934. évi december hó 1. napján tartott ülésén]

29 díjpótló pénztáruk új szabályzatának életbeléptetésével a nyugellátás ügyét a mai helyzetnek megfelelően újonnan rendezzék, amennyiben ezt még meg nem tették volna. II. A törvény 2. §-a állítja fel a nyugdíjátértékelésnek második módját, a nyugdíjjárandóságnak jogszabály által való meghatározását. Ha a törvény életbelépéséig ilyen jogszabály nincs, a a minisztérium hatalmaztatott fel, hogy a járandóságoknak mértékét rendelettel szabályozza. Ez a szakasz túlnyomó részben az állami és egyéb közintézményekre és üzemekre vonatkozik. Ezeken kívül kiterjed a közforgalmú magánvasutakra. A közlekedés másik fontos ágára, a gőzhajózási vállalatokra, a törvény nem terjesztette ki ezt a szabályozást, hanem ezekre az arányszámot alkalmazta. Utóbb az 1932 :XVI. tc. felhatalmazta a kereskedelmi és pénzügyminisztereket, hogy a MFTR nyugellátási szabályait egyetértően módosíthassák és a nyugdíjakat leszállíthassák. E §. úgy hangzik, mintha nem is tartoznék az átértékelés körébe és csak a törvény címe 1., és 11. §-ai utalnak arra, hogy itt is átértékelésről van szó, mert a bíróságra bízza az átértékelés mértékének meghatározását abban az esetbeen, ha arra sem rendelet, sem más jogszabály nincs. A §. azonban valóságban túlmegy az átértékelésen, mert lényegileg nem más, mint jogszabállyal vagy rendelettel való összegszerű meghatározása annak, hogy a 2. §-ban felsorolt nyugdíjasok mennyi nyugdíjat kapjanak. Átértékelésről tehát ebben az esetben csak akkor lehet szó, mikor az eredeti nyugdíj még a pénzromlás előtt vagy alatt állapíttatott meg. Most azonban már a rendelettel való átértékelés nem más, mint a nyugdíjnak a tényleges alkalmazottak illetményei összegével párhuzamosan haladó szabályozása, amelynél az átértékelési elem mindjobban elhalványul és a jogalkotónak a jelenlegi gazdasági helyzet megítélésén alapuló akarata lép előtérbe. Az állam a maga érdekeltségeinek nyugdíjjárandóságait rendeleti úton szabályozta is. És pedig rendszerint akként, hogy a vitás kérdések eldöntését a bírói úttól elzárta. Mint tudjuk, a MÁV nyugdíjasok tekintetében nagy vita merült fel a rendeletek törvényessége körül. A 31. sz. polgári jogegységi döntvény azonban ezt a jogvitát is kizárta a bírói hatáskörből. A szanálási törvények mentalitásának hatása alatt keletkezett ezek a rendeletek a mindinkább terjedő annak a sajnálatos irányzatnak a kifejezésre juttatói, amely a tisztán magánjogi igények elbírálását el kívánja vonni a független bíróság hatásköréből.