Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 9. szám - A nyugdíjvalorizáció hatásai. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának 1934. évi december hó 1. napján tartott ülésén]

28 a jelenlegi viszonyoknak megfelelő rendezés állott be, addig az ugyanezeknek az alkalmazottaknak távozásakor megnyíló nyug­díjakat még mindig az arányszám szerinti leszállításnak kell alá­vetni. Az arany megnyitó mérleg elkészítése óta minden vállalat­nak módjában állott nyugdíjalapját refundálni és a nyugellátást olyan új alapra fektetni, amely teljesítőképességének és a tényleges alkalmazottak részére nyújtott fizetéseknek megfelel. Az 1928:XL. tc. az 500 pengőnél kisebb havi fizetésű alkalmazot­tak öregségi és rokkantsági biztosítási kötelezettségét megálla­pítván, a vállalatoknak módot is nyújtott arra, hogy vagyoni ere­jükhöz képest maguk vagy más vállalatokkal együtt elismert vállalati nyugdíjpénztárt létesítsenek, s a nyugellátás kérdését ennek keretében oldják meg. De módot nyújtott arra is, hogy az elismert vállalati nyugdíjpénztár előfeltételeinek hiányában a nyugdíj ügyét nyugdíjkiegészítő pénztár alakjában újonnan ren­dezzék. Nem volna helyes, hogy azok a vállalatok, amelyek mel­lőzték a nyugdíjrendezésnek ezt a méltányos és emberséges módját, a gazdasági életnek más alapokra fektetése után is to­vábbra élvezzék azt a kettős kedvezményt, hogy a nyugdíjat egy részt az 1914-re visszavetített fiktív illetmények alapján számít­hassák, másrészt még a ma nyugdíjba lépő alkalmazottaiknak is az arányszám szerint csökkentett mértékben fizethessék. Hallom az ellenvetést, hogy a vállalatok mai súlyos gazda­sági helyzetükben nem birnák el nyugdíjterheik szaporítását akkor, amikor a T. alapján joggal hihették, hogy a nyugdíj kér­dése már nyugvópontra jutott és amikor már nyugdíj terheik nagyságával végleg számot vetettek. Én sem húnyok szemet a válságos gazdasági helyzet előtt. De kétlem azt, hogy a nyugdíjjárulékoknak a biztosítás technikai mérleg alapján történő szabályozásával nem lehetne-e a nyugdíj­alapokat erősebb bázisra fektetni és új nyugdíjszabályzat létesí­tésével emberségesebb nyugdíjakat nyújtva, az arányszám el­avult intézményét kiküszöbölni. A vállalatok a tényleges alkalma­zottak fizetését is csökkentik. Ezzel kapcsolatban mindig módjuk van a nyugdíjterhük mérséklésére is. Amely vállalat pedig nem képes a nyugdíjat a fizetéseknek megfelelő arányban fizetni, ki­mondhatja, hogy a törzsfizetésnek csak bizonyos százaléka ere­jéig biztosít nyugdíjat. Ez a százalék pedig mindenesetre több lesz, mint a 30 százalékos minimális arányszám. A mai jogi helyzet szerint szerint ez csak a vállalatok elha­tározásától függ. De jogszabállyal kellene kötelezni az eddig is nyugdíjalap­pal vagy intézettel és nyugdíjszabályzattal bíró vállalatokat, hogy akár elismert vállalati nyugdíjpénztár létesítésével, akár nyűg-

Next

/
Thumbnails
Contents