Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 10. szám - Javíthatunk-e büntetőbírósági eljárásunkon? [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1935. február 16-án tartott ülésén]

255 nek költségei is a vádlóként fellépő sértettet terhelik. Es bár a bíróságnak újabban módjában áll a bűnösséget megállapító íté létben a sértett részére a kincstár terhére költségmegtérítést meg ítélni, azonban ez a kárpótlás, amint azt Sir Archibald Boodkin kimutatja, legtöbbször csak egy hányada a sértett által valóban felhasznált összegnek. E vádképviseleti rendszernek következménye azután, (amint azt Howard kifejti), hogy a nem közveszélyes, erőszakos bűncselekményeknek jelentékeny része marad megtorlatlanul, mert a sértettnek a vádlói szerephez szükségt s ideje és pénze nincsen. Ali ez különösen a magánszemélyek ká rára elkövetett sikkasztások, csalások eseteiben, amelyek ily ok ból gyakran feljelentés tárgyává sem tétetnek. Annyi tanulságot azonban mégis levonhatunk az angol pél dából. hogy nem szükséges, hogy kevésbbé jelentékeny és a közérdeket közvetlenül nem sértő, cselekményeknél az állami vád hatóság működésbe lépjen és ezáltal elvonja a munkaerőt a közérdek szempontjából jelentős bűncselekmények teljes hatékonysággal és haladék nélkül való üldözésétől. Anélkül, hogy kimerítő felsorolással kívánnék előállani. reá kell mutatnom, hogy többek között, a hitelrontást, az egyszerű zsarolás vétségét, a hűtlen kezelés vétségét, a 406. §-ba ütköző okiratmegsemmisítés vétségét a közérdek sérelme nélkül engedhetnők át a magánvádlónak. Elérnők ezzel azt. hogy e bűncselekmények jelentéktelen eseteivel a hatóságnak foglalkoznia sem kellene, míg a súlvos és komolv vagyoni érdeket is érintő bűncselekményeknél a sértett nem mulasztaná el. hogy vádlóként fellépjen. Elérhető volna végül az is. hogy az ily cselekményeknél a sértett nem tekintené a bűnvádi eljárást egy. a magánjogi igényét költségmentesen érvényesítő expediensnek. amely ha sikerre nem is vezet, mindenképen alkalmas arra. hogy a polgári eljárás folytatásához szűk séges bizonyítási anyag felől tájékoztassa. A vádhatóságok munkájának alaposság szempontjából fokmérő egyrészt az arány, amely a vádemelés és az cgvéb feljelentéseknek elintézése között fennáll, amelyet általában i'C'.dintensitásnak nevezünk. Másrészt mérvadó a vádhatósági tevékenységre a marasztaló és felmentő ítéletek között fennálló arány. Figyelembe véve az első szempontot, megállapíthat juk, hogy a törvényszéki hatáskörbe tartozó ügyekben befejezett 74891 feljelentés közül 23.028 ügyben emeltek vádat, ami a főmagánvádas ügyek levonásával 31 százalékos vádintensitást jelent. Ennek az arányszámnak jelentőségét csak akkor tudjuk kellőképen ér tékelni. ha figyelembe vesszük a külföldi adatokat. Ausztriában a vádintensitás 21 %-ra csökkent a Bundesministerium für lustiz utolsó kimutatása szerint. Franciaországban 620.000 befejezett feljelentés közül 330.000-ben emelt az ügyész vádat, amiből