Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 10. szám - Javíthatunk-e büntetőbírósági eljárásunkon? [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1935. február 16-án tartott ülésén]

256 levonva a vizsgálóbíró által megszüntetett ügyeket h() százalékos vádintensitást nyerünk. Angliában a köz- és magánvádló által együttesen kifejtett vádintensitás 36%, Németországban pedig a Reichskriminalsstatistik utolsó kimutatása szerint 46%. Mindezen adatok pedig azt mutatják, hogy a mi vádhatóságaink által emelt vádak aránya általában megfelel a külföldi vádhatóságok vádarányának. Az az állítás tehát, mintha a kir. ügyészségeink túlfűtött ügybuzgalmukban kiselejtező szerepüket — amint ezt a kamarai jelentés mondja -- nem kellően gyakorolnák, ezekkel az adatokai tárgyilagosan megerőtlenítettnek tekinthető. A vádhatóság munkájának másik próbaköve azonban a marasztaló és felmentő ítéletek között mutatkozó arány. A. kir. ügyészségnek perrendszerű kötelessége tudvalevően a vádemelésnél azt is vizsgálnia, hogy valamely bűncselekmény az adott esetben a bíróság előtt mennyire lesz bizonyítható és hogv produkálhatok lesznek-e azok a bizonyítási eszközök, amelyek a vádemelésre alapot nyújtó gyanút a bírói meggyőződés megalapozására alkalmas jogi bizonyossággá emelni hivatottak. A felmentéseknek emelkedő aránya ezért rendszerint vagy azt bizonyítja, hogy a vádhatóság jogi felfogás tekintetében nem alkalmazkodik a bíróságok állandó gyakorlatához, vagy pedig hogy nem gyakorol eléggé szigorú bírálatot a vádemeléseknél a bíróság rendelkezésére állítható bizonyítékok felett. Mindkét eshetőség komoly kifogás alá esik, mert egyrészt az ily vádemelések a hatóságok céltalan foglalkoztatását okozzák, de főleg azért, mert az eredménytelen vádak kriminálpolitikai szempontból is kárhoztatandók, el is tekintve a lakosság ezreinek akár terhelt, akár tanú. minőségében való igénybevételével való molesztálásától. Kormányjelentésünk szerint a vádravitt ügyek között 5500 ítélet nélkül, tehát vádelejtéssel nyer befejezést. Ez az összes vádak 20 százaléka, amely azonban a magánindítvány visszavonása, ismeretlen helyre való távozás, elévülés folytan megszüntetett ügyeket is felöleli. Az ítélettel elbírált kb. 27,000 vádlott közül a törvényszékek elítéltek 21.300-at és felmentettek 5700-at, ami a felmentések arányában hozzávetőleges számítás szerint 21 százalékot jelent. Auszriában a felmentések aránya a törvényszék elölt 14, az esküdtbíróságok előtt 17% Németországban az arány ugyancsak 17%, jóllehet itt a törvényszéki és járásbíróság! hatáskör bizonyos fokú összeolvadása a felmentések arányát a statisztika szempontjából növeli. Még kedvezőbb azonban a felmentési arány az ügyészi munka eredményességét illetően Franciaországban, ahol 246.000 törvényszék által elbírált ügyben csupán 24.000 esetben, vagyis az ügyek 10%-ában hozatott felmentő ítélet. Ugyanilyen kevés felmentést látunk Angliában, ahol 73.000