Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 9. szám - A nyugdíjvalorizáció hatásai. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának 1934. évi december hó 1. napján tartott ülésén]

23 Még súlyosabb rendelkezéseket tartalmaz és az igényjogosultakra igen kedvezőtlerii a 4. í§. 3. és 4. bekezdése arra az esetre, ha az első nyugdíjszabályzat vagy a nyugdíj mértékére irányadó szerződés 1914. évi július bó I. napja után keletkezett, mert ezekben az esetekben az átértékelés alapjául az illetményeknek a nyugdíjszabályzat megalkotása, illetőleg a szerződéskötés napjáboz képest az 1914. évi értékre átszámított összeget kell venni. Ennek eredménye pedig még vezetőállásban levő tisztviselőknél is alig pár pengő nyugdíj lesz és bár a Kúria gyakorlata az 1914. évig tényleg élvezett fizetést ezekben az esetekben is teljes aranyértékűnek vette, ezzel igen keveset tudott a törvény kegyetlenségén segíteni. Hányszor adott ilyenkor igazat a bíró Madách Ádámjának, ki áldotta a sorsot, hogy bíróvá nem tevé. A.z átértékelés összefüggött a pénzromlással és csak átmeneti szükségként jelentkezett. Az általános valorizációról szóló 1928. XII. tc. azt határidőhöz is kötötte. Az 1926. XVI. tc. mégis mintha petrifikálni akarta volna ezt az átmeneti intézményt. Vizsgálnunk kell tehát, kikre hat ki ez a törvény és meddig terjed a hatálya? Elsősorban azokra hat ki, akik 1914. július 1. napja előtt már aranykorona értékű nyugdíjat húztak. Ezek száma azonban évről-évre csökken. Az 1914. július 1. napja után nyugdíjazottak alkotják a második csoportot és itt merül fel a kérdés a maga nehézségében. A törvény 4. §-ának 2. bekezdése ezt a kitételt használja „ha a jogosult igénye a nyugdíjra az 1914. évi július hó 1. napja után nyilt vagy nyílik meg". E szerint ezt a bekezdést a maga visszavetítésével. nyugdíjszabályzátbeli komplikálásával alkalmazni kell mindazokra, akik 1914. július l-e után bármikor, tehát akár 20 évvel ezelőtt nyugdíjaztattak, akár a jövőben 20 év múlva vonulnak nyugalomba. Azonban még a törvény legszigorúbb alkalmazása mellett sem lehet azt mondani, hogy ennek az alkalmazásnak nincs korlátja. 1) Az első korlát a törvény 1. §-a. Ebből az tűnik ki, hogy a törvény időbeli hatálya addig terjed, amíg van magyar törvényes értékre szóló és a korona értékcsökkenésével hátrányt szenvedett nyugdíjjárandóság. Mihelyt ez kifogy, a törvény magától hatályát veszti. Ma már az alkalmazottaknak egy új nyugdíjkéjes kategóriája támadt: azok, akik 1924. július l-e után, tehát a pénzromlás megszűnte után léplek szolgálatba. Ezeknek illetményeit már állandó pénzértékben állapították meg és erről számították át pengőértékre. Az ilyen alkalmazottak első évfolyamának 10 évi várakozási ideje már ebben az évben lejár. Ha ezekre az 1914. évi nyugdíjszabályzatnak az illetmény ősz-