Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 9. szám - A nyugdíjvalorizáció hatásai. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának 1934. évi december hó 1. napján tartott ülésén]

21 szegére vonatkozó rendelkezéseit alkalmazzuk is, nincs semmi alapja az átértékelésnek, hiszen illetményeik sohasem vesztettek értékükből. Ezekre a törvény nem nyerhet alkalmazást. 2) Nem lehet alkalmazni a törvényt azokra sem. akik a munkaadó vállalat által az 1928:XL. tc. alapján létesített elis mert vállalati nyugdíjpénztárnak váltak tagjaivá és a pénztár alapszabályainak alávetették magukat. A népjóléti miniszter 6002—1928. eln. sz. rendeletének 14. §. 2. pontja ezt kifejezetten ki is mondja. 3) Nincs helye az arányszám szerinti átértékelésnek, ha a törvény életbelépése előtt a munkaadó önként és a visszavonás jogának fenntartása nélkül az arányszám szerint járónál nagyobb összeget fizetett. Ekkor továbbra is azt az utóbbi magasabb össz< get tartozik fizetni. 4) Nem lehet alkalmazni az arányszám szerinti átértékelést a T. 14. §. 5. bekezdése értelmében, ha az 1924. július 1. napja után hozott és a T. életbelépése előtt jogerőre emelkedett ítélet a pénz értékcsökkenésére figyelemmel állapította meg a járandóságot. Ebben az esetben a törvény életbelépése után is a bírói ítéletben megállapított járandóságot kell fizetni. A Kúria azonban ehhez megkívánta, hogy az ítéletnek módjában állott legyen a pénzérték csökkenésének összes körülményeit figyelembe venni és mérlegelni. Nem alkalmazta tehát ezt a rendelkezést akkor, midőn a nyugdíjas 1923-ban az I. bíróságnál évi 125.000 papirkoronára emelte fel nyugdíjkövetelését. de ezt az összeget a fellebbezési eljárásban fel nem emelvén, részére a jogerős bírói ítélet magasabb nyugdíjat meg nem állapíthatott. Ebben az esetben helytadott a Kúria az új perben a T. alapján kért további átértékelésnek. 5) Nem lehet arányszám szerint átértékelni akkor sem. ha a munkaadó és alkalmazottja közötti megállapodással vagy egyezséggel a pénzromlás megszűnése, tehát 1924 július 1. napja után a pénzérték csökkenésének figyelembe vételével új nyugdíjszabályzat vagy egyéb új egyezség jött létre. Ilyenkor a nyugdíjjárandóság összegére nézve ez az új szabályzat vagy egyezség az irányadó. A T. ugyan ezt a szabályt csak arra az esetre mondta ki, ha az egyezség a T. életbelépte előtt, de 192b. július 1. után keletkezett. A dolog természetéből folyik azonban, hogy ugyanazon feltételek mellett a törvény életbelépése után keletkezett egyezséget is irányadónak kell tekinteni. Ilyen egyezség a nyugdíjszabályzat is, amennyiben a felek magukat annak alávetették, vagy amennyiben az reájuk egyébként, pl. jogszabály erejénél fogva kötelezővé válik. Nem is volna értelme, hogy a nyugdíjnak azl az összegét, amelyet a pénzérték stabilizálása után egyezség-