Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 9. szám - A nyugdíjvalorizáció hatásai. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának 1934. évi december hó 1. napján tartott ülésén]

21 Túlhaladott álláspont volna vitatkozni ennek a megoldásnak a szerencsés vagy szerencsétlen volta fölött és afelett, vájjon a békebeli és a megnyitó mérleg összehasonlítása a vagyonátmentés mértékét és a társaság vagyoni viszonyait a valósághoz híven tüntették-e fel. Ma csak a tapasztalt eredményekről lehet beszélni. A tapasztalat az volt, hogy az ipari vállalatok kénytelenek voltak magasabb arányszámot megállapítani, mint a pénzintézetek és biztosító társaságok; mert az ipari vállalatok a háború és az azt követő látszólagos fellendülés idejében épületekben, gépekben, nyersanyagokban nagyobb megfogható vagyont halmoztak fel, mint a külföldi tartozásaikkal bajlódó s érdekeltségeik ingadozó értékű részvénveit tárcájukban tartó pénzintézetek, valamint a hadikölcsönökkel túltelített biztosító társaságok. Az ipari vállalatoknak ez az el nem rejthető vagyona a koronaromlás megszűnésekor még tekintélyes értéket képviselt és csak a későbbi dekonjunktúra idején vesztett értékéből. A pénzintézetek és biztosítók legnagyobb része élt is azzal a jogával, hogy az arányszámot 30 százalékban állapította meg, még a legnagyobb fővárosi bankok sem tettek közzé 50 százaléknál magasabb arányszámot és ezt csak idővel emelték 75 százalékig. Azzal a kétkedéssel szemben, amely az arányszámok helyességét fogadta, az a meglepő jelenség mutatkozott, hogy a Kúrián szervezett különbíróságnál aránylag kevés arányszám emelését kérték, viszont aránylag igen kevés társaság kérte saját arány számának a 30 százalékon alul való mérséklését. Ennek a feltűnő jelenségnek egyrészt az ipari vállalatoknak magasabb arányszáma, másrészt az volt az oka, hogy az arányszám megtámadásához az összes igényjogosultak egytized részének, vagy pedig a nyugdíjasok egy ötödrészének fellépése volt szükséges; a társaságoknak pedig nem volt nehéz annyi igényjogosultat leszerelni, amennyi a támadásra jogosultak létszámának megbontásához szükséges volt. Azonkívül a nagyobb részvénytársaságok, főképpen pedig a pénzintézeteknek a Pénzintézeti Központ ellenőrzése alá nem eső kúriába eső csoportja nem szívesen bocsájtotta egész üzleti gesztióját a P. K. vizsgálata alá és inkább önként emelte arányszámát, vagy már előre megegyezett igényjogosultjaival, hogy nyugdíjukat az 1926. XVI. tc. rendelkezéseitől függetlenül fogja fizetni. A Kúrián szervezett külön bíróságnál a törvény 6. §-a alapján mindössze 52 arányszám megváltoztatási kérelem adatott be. Ebből 40 felemelést, 8 leszállítást és 4 felemelést és leszállítást kért. A társaságok fajai, amelyekre vonatkozólag a kérelmek előterjesztettek, a következők: 25 pénzintézet, ebből 8 fővárosi, 17 vidéki; 14 iparvállalat, ebből 13 fővárosi, 1 vidéki; 3 fővárosi közlekedési vállalat, 9 fővárosi biztosító és 1 fővárosi egyél> vál-