Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 9. szám - A nyugdíjvalorizáció hatásai. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának 1934. évi december hó 1. napján tartott ülésén]

kérdés törvényhozási szabályozását sürgették, ma már el lehel mondani, védelmül a Kúria ellen. Kétségtelenül kívánatos volt olyan törvényhozási rendezés, amely a valorizációnak valamely normál keretét megadva, gátat vetett volna a perek áradatának és megnyugvást hozott volna a nyugdíjasok és munkaadók felizgatott lelkébe. Az első átértékelési törvényjavaslatnak jelentős része vonatkozott a nyugdíjvalorizációra. A jogász és nem jogász körök részéről ért erős kritika ellenére éppen a kihasított nyugdíjvalorizációs részből lett hamarabb törvény. Ennek a törvényjavaslatnak az apaságát az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztálya aligha vállalná. Hiszen ismerjük azokat a hősies küzdelmeket, melyeket ez az osztály a javaslat megjavítása érdekében folytatott. És mégsem lehet mondani Madách Ádámjával, hogy „mi könnyű törvény írni pamlagon"; mert kétségtelenül nehéz volt az ellentétes érdekek elkeseredett küzdelmében a törvényhozásnak valamelyes megnyugtató kompromisszumot teremtenie. Az eredeti javaslat merevségeit a törvényhozás hosszú tárgyalások után enyhítette, de még mindig sok maradt belőlük. A bíróságok kénytelenek voltak az életbelépett törvény min den merevségét alkalmazni és nekik kellett elsősorban érezniök, hogy ez az elintézési expediens mennyire nem végleges megoldás. Sokszor kellett Madách szavaira gondolniok„A törvénijtudós kettévágja a Kuszált csomót, minek fonalait Ezer filantróp szét nem bontaná." A törvény legsikerültebb és legmegnyugtatóbb része annak 11. §-a, amely a régi gyakorlat alapján a bírói mérlegelésen alakuló átértékelést tartotta fenn. Elméletileg azt kellene mondanunk, hogy a bírói átértékelés a szabály és ez alól két kivétel van: a jogszabály és — az 1914. évi július hó 1. napján már fennállott részvénytársaságokra és szövetkezetekre korlátozva — az arányszám. Gyakorlatilag azonban a törvénv gerince az arányszám, mert a törvényt főképen az arányszám alapján való átértékelés lehelövé tétele céljából hoztál:. Ez azon az elgondoláson alapult, hogy a részvénytársaságok és szövetkezetek nyugdíjtartozásaikat békebeli tiszta vagyonuk átmentésének arányában értékeljék át. Ennek próbája pedig az utolsó békebeli mérlegből és a megnyitó mérlegből kitűnő tiszta vagyonok aránya. Ennél a törvény általános minimumként a 30 százalékot, igen kedvezőtlen vagyoni helyzet mellett a 10 százalékot határozta meg, míg a teljes vagyonátmentés maximuma az aranykorona és pengő relációjára tekintettel 116 percent volt.