Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 9. szám - Ünnepi beszéd a Corpus Juris Hungarici első kiadásának 350-ik évfordulóján. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet 1934. évi december hó 15-iki évi rendes közgyűlésén]

14 hogy a magyar jognak törvénykönyvekben, a társadalmi élet ben túlságos jelentőséget tulajdonítottak a mi őseink, a rendi világnak emberei. A „jogásznemzet" neve alatt ma szinte gúnyosan tárgyalt nemzeti tulajdonság nem a puszta jogászkodásból, patvarkodó bajiamból ered, — amely lebetett túlzásaiban kóros — de igenis mélyen eresztette gyökereit és a nemzeti lét forrásaihoz vezetett. Jelenti a magyar fennállásnak s fennmaradásnak- belső léifeltételeit. A jog nemcsak perjogot jelent és nem is egyedül a „constitutio"-t, hanem jelenti az állam alapjainak - a családnak és vagyonnak szervezését, jelenti már Szent István törvényeiben az egyéni tulajdont (proprium) és a keresztény családot, amelynek Kálmán király törvénye lett volna hivatva megadni azt a formát, amelyet évszázadok múlva csak a Tridenti zsinat állítót! lel. A jog jelenti a rendezett társadalmi és állami életi t Hibás szemlélet az, amely csak a jog betegségeiből, a hanyatló rendiség bomladozó intézmény világából akar ítéletet mondani a régmúlt magyar jog egészséges, állam és nemzetfenntartó rendje felett. Nem lehet a joggal űzött visszaélések miatt a jognak intézményeiről elfeledkezni. És talán nem túlzott követelés a maqijar történetírással szemben, ha akkor, amidőn saját magunktól, jogászoktól megkívánjuk a teljes történelmi felkészültséget történelmi kérdések tárgyalásánál, éppen úgy megkívánjuk a történelírástól, hogy a magyar törvények, törvénykönyvek és a törvényhozás kritikájába teljes jogászi munkával és felkészültséggel boesájtkozzanak bele. Be kell látniok, hogy a jogtudománynak megvan a maga külön világa a tudományok hierarhiájában és a iurisprudentia, amióta az emberek tudományokkal foglalkoznak Európában és Európán kivül, külön ága volt a tudományoknak. Aki tehát azr hiszi, hogy alapos és előzetes felkészülés nélkül a jog kérdései felett pálcát törhet, az szörnyű tévedésnek, sőt tudatlanságnak esik áldozatul. A történelmi szemlélet modernsége nem okvetlen kívánja azt, hogy a nemzeti intézményi világban mindent, ami specifikus, előzetes kétkedéssel fogadjunk. Az igazságos elméleti kritika nem riad vissza attól, hogy az intézményi világnak szépségeit, célszerűségeit, ha arra szükség van és azt megérdemli, kiemelje. Az igazságos kritika nemcsak az árnyoldalaknak, a gyengeségeknek, és gyarlóságoknak kutatgatásából áll Nem kell di-