Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 9. szám - Ünnepi beszéd a Corpus Juris Hungarici első kiadásának 350-ik évfordulóján. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet 1934. évi december hó 15-iki évi rendes közgyűlésén]

L3 rendi országgyűléseknél — a politikai küzdelmek éles összeütközéseire. Egy későbbi történelem szemléletében, egy későbbi kor ítéletében mindig fogunk találni törvényeket a kritika számára. Egy későbbi kor mindig elmondhatja: ez, vagy az a törvény rossz törvény volt; keseregbet a törvény meddőségén, a törvényhozó gyengeségén. De ne feledje el ez a történeti szemlélet soha, bogy mindaz, amit lesújtó kritikával a törvénybozás történetéről igyekszik kimutatni, ugyanilyen módszerrel és ugyanilyen szemlélettel alkalmazható az erkölcs történetére és az egész emberi történetre, amelyben fény és árnyoldal egyaránt felfedezbető, az erkölcsileg magasztosnak megnyilvánulása a sülyedés erkölcsi posványa mellett egyformán megtalálható. Ne feledje el ez a szemlélet, bogy az emberi és társadalmi életben a jognak emberi — a földön való élete — isteni eredete darára éppen úgy gyarló, mint minden, ami az életnek alá van vetve És főként ne feledje el ma, hogy a Magyar Törvénytár, a m' Corpns Jurisunk élő bizonysága ma is annak a jogi egységnek, amelyet büszkén hirdetünk az egész világgal szemben. Mi nyugodtan hivatkozhatunk erre a „zárt" jogi rendszerre, amelyet a magyar Corpus Juris, mint clausum mutat. Mit jelent ez? Hogy a Kárpátok- övezte Dnnamedencében ezt. megelőzőleg soha sem volt egy ilyen egységes, zárt jogrendszer, mint aminőt Szent István állama jelentett és jelent azóta is egész Európa számára. A földrajzi egység mindig megvolt, mióta a Kárpátok, a Duna. a Tisza és mellékfolyói léteznek. De politikai és jogi egységet ezen belül alkotni a maga egészében egy más nép sem tudott. A rómaiaknak volt virágzó Pannoniájuk, a területnek egy részén fennállott a nagy Morva birodalom, majd az avaroknak és hunoknak népe szállta meg, de egy sem tudott ilyen politikai és jogi egységet alkotni ezen a földön. Végzetes történeti szemlélet az, amely ezt a nagy igazságot nem tudja úgy felismerni és hirdetni, hogy sohase feledkezzék el róla akkor, amidőn történetet ír a jövő magyar nemzedékek vigasztalására. Mindent elvehettek tőlünk, a magyar honfoglalás területének legnagyobb részét, a magyar állam népének túlnyomó többségét megfoszthattak a gazdasági életfeltételektől, de nem vehették el tőlünk a múltnak azt a jogát, amely a honalapítástól itt ezen a területen a magyar politikai életről szól mind a mai napig és követeli számunkra a jövőben is ugyanazt a hivatást, amelyet itt a magyarság a maga zárt jogi rendszerében annyi századon át fenntartott. Nem jogosult szemrehányás ma, — bárki részéről jön is —