Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1934 (2. évfolyam, 5-8. szám)

1934 / 5. szám - Szászy Béla. [A Magyar Jogászegylet 1932. május 19-i ülésén elhangzott emlékbeszéd]

5 ról készült jeles referátuma a VI. orsz. elmeorvosi értekezlet részére,1 amely józan mérséklettel jelöld ki ennek a büntetőjogi kategóriának érvényesülési lehetőségeit a magánjogban; avagy az osztrák—magyar közjogi közösségről szóló, meglepően eredeti tanulmánya (Jogállam, 1916.), amely a magánjogi közösség különböző alakzatainak próbakövén állapítja] meg a két állam közösségének 'jogi természetiét.2 A hivatali munka töltötte be egész életét. Ezen kívül csak szeretett református egyházának életében vett tevékeny részt, mint egyházkerületi és egyházmegyei tainácsbíró és a budapesti egyház gondnoka. A politika szele kétízben érintette. Először, amikor a Tisza-kormány idején a kultuszminisztérium politikai állam titkárságát ajánlották fel neki, melyet —• nem minden lelkitusa nélkül — elhárított magától. A kommunizmus alatt félrevonult, de visszavonultságában is, Deák Ferencként, akihez egyénisége annyira hasonlított, ő maradt az igazságügyminisztérium bölcse és természetes vezére. A kommunizmus után kartársai sürgetésére elvállalta az igazságügyminiszteri tárcát az első nemzeti (Friedrieh-tféle) hivatalnok-kormányban. Ámde csakhamar újra visszavonult államtitkári székébe, amely az ő csendesen alkotó természetének jobban megtelelt a napi politika izgalmainál. Viszszament ,,nagy államtitkárnak", s mint az igazságügyminisztérium nemes hagyományainak őre, 12 éven át ő biztosította az állandóságot az események változó forgatagában. Solha sem látszott meg rajta, hogy valamikor ő volt a miniszter abban a házban, amelyben munkáját ugyanavval a határtalan szorgalommal folytatta, mint azelőtt. Egyéniségének végtelen egyszerűségét, szerénységét, közvetlenségét semmiféle kitüntetés vagy külső dísz nem érintette. Mint főnök, páratlan jósággal és szeretettel bilincselte magához munkatársait, szigor (helyett ragyogó példaadással serkentve őket a legnagyobb erőfeszítésre. Magával szemben szigorú, másokkal szemben nemcsak igazságos, hanem megértő és elnéző: nem csoda, hogy valóságos rajongással vették körül. A hosszú időn át, amíg Szászy Béla a kodifikációban dol1 ,TLehet-e és kell-e a magánjogban egy a korlátozott beszámíthatóságinak megfelelő fogalmat alkotni?" Külünlenyomat a „Klinikai Füzetek" 1911. évi decemberi füzetéből. 2 További tanulmányai ezeken felül: — A fiatalkorúak bíróságáról (Wllassics-Emléklkönyv, 1912.) — A nemi betegségek kötelező gyógykezeléséről (Magyar Jogélet, 1917.) — A holtnaknyilvánítás és a törvényes születés vélelme (Jogállam, 1931.) — A magánjogi kérdéseik jelentősége a közigazgatási eljárásban (Jogállam, 1931.). Utolsó dolgozata: Egyházjogi kér dések a gyermekek vallásos nevelése iköréből, a kecskeméti jogakadémia 100 éves jubileumi emlék-almanachjában, 1931.