Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1934 (2. évfolyam, 5-8. szám)

1934 / 5. szám - A német nemzeti-szocialista büntetőjog. 1. r. A nemzeti szocialista büntetőjogelmélet jellemzése. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1933. évi december hó 9. napján tartott teljes ülésén]

22 ség (Rassengesetz). A büntető jog, a büntetésalkalmazás célja a faj megóvása életére veszélyt jelentő ellfajzásokkal szemben, oly a faji tisztaságra veszélyes egyének kiközösítése által, akik cseLelkvőségükkel közellenes hajlawioss águkat elárulták. A bűnö/és legfőbb faktora a tettes öröklött bűnöző hajlamossága, lényegileg tehát faji alsóbbértékűsége, abnormitása, mely őt a bűnözésre determinálja. Az exogón tényezők, a milieu behatását) Nicolai szinte teljesem tagadásba veszi, a gazdasági helyzet bűnrevivő jelentőségét sem fogadja el. Az indeterminizmust mereven elutasítja, azt nem-árja, keleti tannak bélyegzi. A kauzalitás örök törvényét nem töri át az egyén akarati szabadsága. A tettes szerinte tulajjdonképen „nem tehet" kriminális hajlamosságáért (Veranlagumg), erkölcsi felelősségről, bűnhődésről tehát nem lehet szó; a felelősség egyedüli alapja, hogy ő az átöröklött kriminális hajlam hordozója (Trager). Nicolai az elkövetett cselekményre nem helyez súlyt, csak ia tettest látja, akit a faj érdekében a közösségből ki kell küszöbölni, a többiektől külön választani, eliminálni. A büntetés nem más mint: Typensonderung, Rosenbergnél: „Aussonderung fremder Typen und artfremden Wesens". Eszerint a büntetőjog a fajvédelem részévé válik, az eugenikai szelekció eszköze. A Nicolai-iféle irány, mely szükségkép a bűnösség fogalmának elvétlésére kell, hogy vezessen, a büntető jognak forradalmi átalakulását jelenti. Habár más úton, de ugyanoda jut, ahová a bűnösség és büntetés fogalmait tagadó szovjetbüntetőjoig. Nicolai és Rosenberg csupán a kapitalista elnyomás és kizsákmányolás exogén faktorának determináló hatását a faji abnormitás determinációjával cserélik fel. Beszámítható és beszámíthatatlan egyén közt eszerint alapvető különbség nem tehető, egyként alá kell őket vetni megfelelő kiküszöbölési eljárásnak. Kétségtelen. hogy a jelzett irány közel áll Ferri és iskolája szélsőséges radikalizmusához. Az inkább baloldali irányú v. Hentig professzor is úgy 1913-ban megjelent ..Strafrecht und Austese", mint 1932-ben megjelent ,.Die Strafe" c. művében sok tekintetben rokon értelmét adja a büntetésnek. A különbség lényegileg csak az, hogy Nicolai az ősgermán, északi (nordisich) büntetőjogban véli felfedezni teóriája alapjait. A jogtörténeti kutatások azonban nem teszik kétségtelenné, hogy a geimán törzsi jog az erkölcsi felelősség eszméjét nem ismerve, csupán önvédelemből közösítette ki az elfajultnak (Entarteter) tekintett bűnözőt, aki iái fajközösségből kiütközött. Ezzel szemben Nicolai elhomályosítja a germánjogi felelősség vállalás eszméjét. A faji szemlélet vázolt túlzása ezideig nem vált úrrá a német büntetőjogon, a törvény előtti egyenlőség absztrakt eszméjét, — amellyel összeegyeztethetetlen — nem kezdte ki. Idejekorán felismerte pl. Gemmingen (Strafrecht im Geiste Adolf Hit-