Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1934 (2. évfolyam, 5-8. szám)

1934 / 5. szám - A német nemzeti-szocialista büntetőjog. 1. r. A nemzeti szocialista büntetőjogelmélet jellemzése. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1933. évi december hó 9. napján tartott teljes ülésén]

21 inazásának keretei és kiszabásának gyakorisága az utóbbi hónapokban jelentősen megnövekedett, — valamint a biztonsági rendszabálynak tekinthető siterilizáció formájában. Erős hangsúlyozást nyer e mellett a büntetésben rejlő szimbohim-érték; a büntetés egyik legpregnánsabb kifejezője a közösség „Überwertjének" az egyes felett. E szimbolumérték tömegpszichológiai hatófokának felismerése igen jelentős, az átlagember büntetés utáni igényének kielégítése valóban kriminálpedagógiailag is figyelembe vehető szempont, — de túlhajtása veszélyes bosszúképzetek táplálására, sőt a kollektív büntetőjogi felelősség felélesztésére vezethet. Elfogadhatatlan példát hoz fel Gemmingien a büntetés eme szimbolumértékének demonstrálására: midőn néhány hónappal ezelőtt a Tempelihofi mezőn lévő Hindenburg-tölgyett ismeretlen tettesek elpusztították, még a nyomozás előtt Hitler Adolf elrendelte a biztonsági őrizetben —- tehát nem büntetőjogi jellegű letartóztatásban lévő — összes kommunisták, tehát az egész Birodalomban sokezer ember ebédadagjának három napon át fegyelmi büntetés/jellegű megvonását! A megtorlás fogalmának beillesztése a nemzeti-szocialista eszmekörbe, irodalmi kísérletezés és vita tárgya, miközben különösen Hegel büntetéselmelete éli renaissanceát. így különösen Ulrich Stocknál, aki ,,Die Strafe als Dienst am Volke" (1933.) című müvében rendszeres kiépítését igyekszik nyújtani a megtorlásban rejlő Ausgleichungsgedanke, kiegyenlítési eszme supraindividualista fogalmának: a tettes az általa okozott jogrendsértésért a köznek aequivalensit szolgáltat azáltal, hogy a büntetés vég relhajt ás során a népközösségnek „szolgál". A büntetőjogi felelősség és a bűnösség kérdésiében már kevéshbé mondható tisztázottnak a nemzeti-szocialistta büntetőjog állásfog'lalásia. A liberalizmus büntetőjogát jellemző formális bűnösségfogalmat felváltani látszik a materiális töltésű bűnösségértelmezés, mely a népközösség iránti fokozott felelősségen épül. A szociálethikai értékelés ás rosszalás helyes hangisúlyozása,, a bűnösség erkölcsi kötelességelleneségének ki domborítása — egyezik a neoklasszikusok felfogásával: „Das StralfrecM . . . ein Glied der Sozialethik" (Sauer). A bűnösség eme értelme azonban megtűri a közületi elv folyományaként előtérbe került veszélyességi momentum megfelelően erős hangsúlyozását. A felelősség és a beszámítás problémáját érinti a nemzetiszocialista kriminológia és büntető-jogfilozófia radikális szárnyának elmélete, melynek középpontjában a faj és jog, a faj és bűnözés közti összefüggés áll. Főképviselői Helmut Nicolai különösen (Rasse und Recht c. az 1933. okt. 2. lipcsei jogászgyűlésen tartott előadásában) és a párt külpolitikai szakértőjeként ismert Alfréd Rosenberg (Mythus des 20. Jahrhunderts. 1933.) Nicolai szerint minden jog Leitmotivja a faji törvényszerű-