Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1933 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 2. szám - A Magyar Jogászegylet pénzügyi jogi szakosztályának közgyűlése. [1933. február 15. Benedek Sándor elnöki megnyitó beszéde és Klung Emil "A legujabb adó- és illetékügyi jogalkotások" című előadása.]

&5 A MAGYAR JOGÁSZEGYLET SZEMLÉJE „ „ „ (Súlyos veszteség érte a magyar Jogász loncna Gyozo. | egvletet is Concha Győzőnek halálával egyletet is Concha Győzőnek halálával. A Magyar Jogászegylet a magyar jogtudomány művelése körül szerzett hervadhatatlan érdemei elismeréséül miár évekkel ezelőtt tiszteleti tagjai sorába emelte őt. A nagy jogtudós munkásságát és érdemeit folyóiratunk legközelebb külön cikk keretében fogja méltatni. A Magyar Jogászegylet nevében dr. Osuald István elnök az elhunyt családjának részvétnyilatkozatot küldött. A Magyar Jogászegylet pénzügyi jogi szakosztályának közgyűlése A Magyar Jogászegylet pénzügyi jogi szakosztálya f. évi február 15-én tartotta újjáalakuló közgyűlését, melyen Benedek Sándor a kir. közigazgatási bíróság nyug. másodelnöke, a szakosztály elnöke a következő elnöki megnyitó beszédet mondotta: Tizennegyedik esztendeje, hogy a Magyar Jogászegylet, a pénzügyi jog fokozódó fontosságának hatása alatt, külön pénzügyi jogi szakosztályt állított fel. Az a megtiszteltetés ért, hogy ezek alatt a hosszú évek alatt én lehettem a pénzügyi jogi szakosztály elnöke és hogy a mult év végén tartott közgyűlés az előttünk álló hároméves ciklusra újból engem kegyeskedett a pénzügyi jogi szakosztály elnökévé delegálni. E kitüntető mandátum jogán voltam bátor a szakosztály ülését a mai napra összehívni. Midőn tisztelt tagtársaimat szívem egész melegével üdvözlöm, a köztünk kifejlett bizalom és baráti érzület jegyében bátor vagyok kérni, hogy engem szakirodalmi munkálkodásukkal s jóindulatú tanácsaikkal továbbra is támogatni méltóztassanak. Nem hallgathatom el, tisztelt Szakosztály, felmerült előttem a kérdés, hogy elnöki megbízatásom folytatására van-e elegendő jogcímem, különösen most, midőn a nemzeti élet sajnálatos viszonyai elemi erővel kívánják, sőt követelik a pénzügyi jogi szakosztály ellenőrző és közreható tevékenységét, én magam pedig késő öregségem gyengeségeire tekintettel, kiléptem a tényleges bírói szolgálatból. Ha erre a kérdésre azzal felelek, hogy meghajlok a felém irányuló bizalom előtt, teszem ezt két okból. Egyik az a remény, hogy szakosztályunknak kiváló tudós jogászai könnyűvé tették feladatomat. A másik az, hogy egész életemben állandó és legtisztább eszményem volt a munka, legbensőbb érzésem pedig az az óhaj, hogy úgy múljak el, mint az égő gyertya, melynek utolsó lobbaná^ában is ott rezeg hivatásának halvány fénysugara. Három év előtt, 1930. évi január hó 31-én tartott alakuló ülésünkön alkalmam volt beszámolni a pénzügyi jogi szakosztály 10 éves