Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1933 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1. szám - A Magyar Jogászegylet díszközgyűlése 1931. november 15-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a Budapesti Ügyvédi Kamara székházának dísztermében Grosschmid Béni születésének 80-ik évfordulója alkalmából

19 1901-ből származó írásban magunk előtt látjuk a háború utáni összes v alut a nyomor úsá ga inka l. Mindennek folytán tétéles jogunknak abban a tájképében, amelyet a Feje/elek testének meg. ott vibrál az élet napja és levegője, Plen-air művészet ez, melyben az éles vonalak megenyhülnek e.s Leheletszerű átmenetekké finomodnak. Az életnek és a gyakorlatnak nagyszerű egybeolvadását látjuk magunk előtt, amely a kettőnek képzelt ellentelét kibékíti. Grosschmid példája mutatja, hogy ez az ellentét csak akkor áll elő, ha a jogtudomány nem eléggé tudományos. Mikroszkópja alatt sejtjeikre bomlanak szét a jogérzetnek meg azok a homályos „sugalmai" is, amelyeket a gyakorlat embere igen gyakran csak ,,óhajtva sejt" anélkül, hogy okukat adni tudna. Ezeknek az intuitív megérzéseknek, jogi imponderabiliáknak pozitív elemekre bontása a Fejezetek egyik legnagyobb diadala. Mint minden igazi zseni, Grosschmid is az időn kívül áll müvével. Grosschmid a Fejezeteket még a XIX. század végén irta. Sohasem vett tudomást arról a módszertani és jogalkalmazási modernizmusról, amely körül évtizedekig tombolt a harc a német irodalomban és amely immár egész könyvtarat tölt be. Mégis mindaz a valódi érték, amely e küzdelemből a német jogirodalomban lecsapódott, tökéletesebb alakban benne van mar Grosschmid dogmatikájában. A Fejezetek meg sem említik Jheringet, a „Zweck in Rechr* filozófiája éppoly idegen tőle, mint a többi német jogi jelszavak; mégis az érdekeszme éppoly diadalmas vezérmotivumul vonul végig a művön, mint a Szigfrid-riadó a Xibelung-trilógián. Elég, ha az érdekleengedésre, érdekbeli lehetetlenülésre, érdekmúlásra stb. utalok. A Fejezetek örökéletű könyv, mint minden klasszikus munka* Értékét nem érinti a jogszabályok időszakos változása, mert értéke nem a pozitív eredményekben, hanem a módszerben van, amellyel hozzájuk jut. Lehet, hogy a gyorsütemű kornak hipertrófiás törvényakotása a Fejezetek pozitív joganyagát is egybenmásban elöntik áradatukkal; hiába mondja majd az akkori kor tételes jogásza Madách tudósával: „rég megcáfoltuk már minden sorát" : a magyar jognak ez az Odysseiája akkor is érintetlen fényben fog, örökké modernül, ragyogni. A Fejezetek kimeríthetetlen gazdagsága irodalmunkban lés gyakorlatunkban még távolról sincs kiaknázva. Alapvető kérdésekben döntően befolyásolták jogéletünket: így a kétszeri eladás, az idegen pénznemben kirótt tartozások lerovása terén. De még nemzedékek munkája kell ahhoz, hogy mindaz a kincs, amely a Fejezetek mélységeiben hever, felszínre jusson és a jogéletet megtermékenyítse. Sajnos, két akadálya van annak, hogy a Fejezetek kifejthessék teljes hatásukat a hazai jogéletre. Az egyik, 2*