Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1933 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1. szám - A Magyar Jogászegylet díszközgyűlése 1931. november 15-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a Budapesti Ügyvédi Kamara székházának dísztermében Grosschmid Béni születésének 80-ik évfordulója alkalmából

18 zet a kötelmi jog egy kis részecskéjének volt szánva és jóformán egész ingatlan dologi jogunk a legmélyebb mélységekig van feldolgozva benne. A Fejezetek már szerkezetükben is egy szuverén elme eredetiségét tüntetik fel. Ezek a jegyzet-mozaikok első szemléletre rendszertelen, esetleges konglomerátumnak látszanak, de összességükben a tervszerű monumentalitás erejével hatnak. Persze, Grosschmid egyénisége távol áll a nagy pandektisták klasszicitásától: átfogó, törésmentes nagy vonalaiktól, szimmetrikus harmóniába olvadó sima felületeiktől, (irosschmid írói alapkaraktere inkább a gótikus művészet kimeríthetetlen formagazdagságát mutatja: mindegyik munkája egy központi magas cél felé tör, de az ívbóltozatok, áthidalások, támasztóoszlopok, fióktornyocskák egész erdeje az, amelyből a hatalmas épület összetevődik. A Fejezetek megjelenésükkor idegenszerűleg hatottak. Ilyen lehetett Wagner zenedrámáinak első hatása, polifonikus hangszerelésükkel, melyhez a fülnek hozzá kellett szoknia. Nehéz könyv, minden más jogi könyvtől különböző, még tanulmányozása is külön módszert kíván. A Fejezetekben búvárkodni kell, bányászkodni kell bennük, hogy útat törjünk magunknak ahhoz az eszmegazdasághoz, amelyet a nehezen hozzáférhető külső rejteget. De aki idáig eljutott, az sem tudományos, sem gyakorlati munkájában nem lehet el többé a Fejezetek nélkül. Olyan ez a csodálatos könyv, mint a Szibillák könyve: minden kételyünkre feleletet rejt titokzatos mélységeiben. Aki közelebbről megismerte, az szükségkép beleesik annak a hangulatnak bűvöletébe, amellyel koszorús költőnk Dante hatását jellemezte: „álltam vizeinek mélységei felett." Szinte hihetetlen, hogy ez a nehézjárású, sokszor abstrúznak látszó mű mennyire gyakorlati, mennyire tele van életszerűséggel. Ennek oka mindenekelőtt a jogi elemzés mélységében rejlik. Grosschmid elemzése olyan, mintha a csillagvizsgálóban belenézünk a refraktorba és a tejút összefutó ködéi egyszerre különálló csillagok miriárdjaira bomlanak szét ámuló tekintetünk előtt. Ugyanígy szemléltetik a Fejezetek, hogy a néhány száz „plasztikus jogtétel", vagyis a puszta szemmel látható csillagok között az eddig felfedezetlen jogszabályok megszámlálhatatlan légiója húzódik meg, melyeket a jogtudománynak kell a gyakorlat számára érzékelhetővé tenni. Az elemzésnek ezzel a mélységével a gyakorlati fantázia csodálatos gazdagsága párosul. Sokszor szinte' jóslatszerűeknek tűnnek fel Grosschmid elképzelt esetei. így például „Pénzszolgáltatás" fejezetében a valutarendszer betegségeinek minden kórtünetét olyan megdöbbentő élességgel diagnosztizálja, hogy ebben az