Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1933 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1. szám - A Magyar Jogászegylet díszközgyűlése 1931. november 15-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a Budapesti Ügyvédi Kamara székházának dísztermében Grosschmid Béni születésének 80-ik évfordulója alkalmából

16 denekelőtt összetörte azt a babonát, mintha az ági öröklés az ősiségnek volna avult maradványa. Kimutatta, hogy mi volt az ősiségben a közjogi elem, mi benne a birtokmegkötöttség és hogy mindezek lefejtése után az ági öröklés a maga tiszta öröklési jogi mivoltában tárgyilag is jobb mindannál, amit annak helyére kívülről ültetni iehetne. E tanulmányoknak óriási hatásuk volt. Az akkori idők kozmopolitái előtt kevés súllyal esett volna latba az az érvelés, hogy az ági öröklés azért érdemel kíméletet, mert a hazai jogi géniusz szülötte. De természetszerűleg gondolkodóba ejtette az embereket az a meglepően egyszerű igazság, hogy az ági öröklés voltképen nem egyéb, mint az öröklés legerősebb, szinte biológiai alakzatának, a leszármazók öröklésének visszavetítése a szerző ősre s hogy ebben a funkciójában logikusabb, kevésbbé véletlenszerű eredményekre vezet, mint az úgynevezett modern öröklési rend. Méltó büszkeséggel mondhatta utóbb Grosschmid, hogy ..tulajdonképen innét datálódik Magyarországon a magyar történelmi örökjog modern kodifikálható-képességének többé-kevésbbé elismertsége". Ujabb döntő diadalt jelentett törvénytervezete a törvényes öröklésről, mely régi öröklési jogunkat ,,a modern precizió tökéletességének csiszolatában" öntötte formába, majd a Teleszky-féle öröklési-jogi javaslatnak mélyenjáró bírálata, amely alapjában rázta meg ennek az egyébként nagytudományú műnek a tekintélyét és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy azt — miután a képviselőház igazságügyi bizottsága már letárgyalta — Szilágyi Dezső visszavonta. Betetőzte ezt a harcot a házassági vagyon jog klasszikus tökéletességű tervezete a kodifikáció számára, mely megdönthetetlen alapjait rakta le a közszerzeményi rendszer modernizált alakjának és rendi különbség nélkül való általánosításának. Ezzel végleg meg voltak mentve az enyészettől öröklési és házassági jogunk sokszázados intézményei. Teljesen megfordult ez intézmények értékelése a hazai köztudatban. Mi sem mutatja jobban Grosschmid győzelmének teljességét, mint hogy ma már úgyszólván egyértelmű a hazai jogi közvélemény az ősi intézmények fenntartásában és védelmében. Mindezzel azonban a hazai magánjog függetlenítését még csak kis terjedelemben lehetett megvalósítani. Hátra volt a feladat nagyobbik része. Végre is nem a családi és az öröklési jog, hanem az élők közti általános vagyonjog az, amely a magánjog tudományának törzsét alkotja. Már pedig ezen a téren számolni kellett avval, hogy Grosschmid saját szavai szerint a mult század második felében ,,a szédítő rohamossággal előállt szükségletek recepcióját olyan mértékben tették törvényhozás, tudomány és ítélkezés terén egyaránt szükségessé, mely a valódi megemésztését,