Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1933 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Kuncz Ödön: A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata. Második és bővített kiadás. III. rész 1. fele. A biztosítás. Budapest, 1933. - Grill Károly kiadóvállalata. - VIII-485 l. [Könyvismertetés]

131 tód és, hanem a biztosítás Fogalmái keresi cs a biztosítási mint intézményt NO>/I vizsgálat ala. Ezen az ütőn ajsra az eredmény re jut, hogy a biztosító vállalat különös szervezetét, technikáját a fogaiommeghatározásban nem szabad figyelmen kívül hagyni (5. I.). Így azután a biztosítást jogi szempontból is gazdasági intézménynek mondja és fogalmi elemmé teszi a kockázatok nagy számának egyesítését és azt, hogy a biztosító az erdekeltek által támasztott szükségleteket statisztikai és mathematikai alapon a kölcsönös beszámítás segítségével elégíti ki itt). L). Ennek az álláspontnak azután logikus konzekvenciája, hogy a Kt. 258. §. k pontja túlhaladott, az ú. n. izolált biztosítási szerződés pedig egyszerűen szerencseszerződés (15. 1.). Később azonban ,lta. 1.) Szerző — a Kúria 53. sz. .). D.-ével összhangban — maga is rámutat arra, hogy az erre engedéllyel nem bírók részéről kötött biztositasi szerződéseket a/ engedély hiánya mégsem teszi érvénytelenné, amiből végeredményben mégis az következik, hogy az izolált biztosítási szerződésekre is el kell ismerni a biztosítási jogszabályok alkalmazhatóságát es az ily ügyletek tárgyi kereskedelmi alapügyleti minőségét. Igénytelen véleményein szerint a biztosítás intézményéből való kiindulás sem teheti teleslegessé a biztosítási jogviszony fogalmát. Ha ugyanis csak azt tekintjük biztosítási szerződésnek, amit a felügyeleti jogszabályoknak megfelelő szervezet mellett létesült vállalat köt, éppen annak vágjuk útját, hogy az ilyen szervezettel nem bíró, esetleg káros működésű vállalatról megállapíthassuk, hogy biztosítási ügyletekkel foglalkozik és ellene eljárhassunk. (V. ö. 1923 : VIII. t. c. 9. §. 2. pont.) Éppen a felügyeleti jogszabályok hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében kell tehát elismernünk az izolált biztosítási szerződés biztosítási jeliegét és a Kt. 258. §. 4. pontjának aktualitását. Ezt az álláspontot kell vallanom különösen Schmidt-Rimpler legújabb szellemes fejtegetéseire figyelemmel, aki megállapítja, hogy mivel a játék momentumát a biztosításból minden vonatkozásban kizárni nem lehet, a biztosítás és a játék elhatárolása a kör négyszögesítéséhez hasonlít. (Uber einige Grundbegritfe des Privatversicherungsrechts. Klausing—Nipperdey—Nussbaum: Beitráge 1239. l.iSchmidt-Rimpler a biztosítás fogalmában a kockázatnak a biztosított oldalán való kikapcsolását tartja a lényegesnek, nem pedig azt. hogy micsoda tervszerű berendezésekkel éri el a biztosító a maga vállalkozásának realitását (1245. 1.). Az a sok sikertelenség, amely a biztosítási jogviszony fogalmának kutatását kísérte, csak a feladat nehézségét mutatja, de nem azt, hogy a küzdelmet — mint céltalant és feleslegeset — fel kell adni. Nézetem szerint a helyes megoldás felé éppen Schmidt-Rimpler jelentős lépést tett azzal, hogy a biztosítás lényegét valamely a jog által gazdaságilag megokoltnak elismert vagyonalakítási célban látta meg, amely cél a jelentős esemény bizonytalansága miatt más úton nem lenne elérhető. Szerencsés gondolatnak tartom a meghatározásában azt is, hogy a biztosítási jogviszonyt — éppen úgy mint pl. a Mt. 1616. §-a a megbízást subsidiárius fogalomként állítja fel, csak annyiban minősítve valamely jogviszonyt biztosítási jogviszonynak, amennyiben az ügylettel nem valósul meg valamely más tipizált jogviszony (1248. l.j. A biztosítottak oldaláról nézve nvilván ugyanazt a gazdasági szerepet töltötte be a szentek oltalmában is 9*