Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1933 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Kuncz Ödön: A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata. Második és bővített kiadás. III. rész 1. fele. A biztosítás. Budapest, 1933. - Grill Károly kiadóvállalata. - VIII-485 l. [Könyvismertetés]

130 Kuncz Ödön művén már a második kiadás első két kötetének a megjelenésekor is anachronisztikus volt a „vázlat" megjelölés, a most megjelent harmadik kötet pedig valóban méltán viselhetné a magyar biztosítási jog kézikönyve címet is, az Ehrenberg-féle gyűjtemény címének értelmében. Erre a kötetre semmiképen nem találnak az első kötet előszavában írt következő szavak: „Maradt a könyv továbbra is. . . előadásvázlat." A mellett a bámulatos energiával végzett állandó kutató munka mellett, amelyet a Szerző folytat, nem a biztosítási kötet önálló egészként megjelenése a meglepő, hanem az okozott volna meglepetést, ha az első kiadás megjelenése után tíz évvel ugyanazt az apparátust és ugyanazt a feldolgozási módszert látnánk viszont. Az első kiadásnak a biztosításról szóló két ívével szemben ez a hatalmas kötet — már terjedelménél fogva is —• epochális jelen tőségü biztosításjogi irodalmunkban. De talán éppen ennél a jelentőségnél fogva alig lehet a müvet a tankönyvirodalom termékeként számításba venni, hiszen elsőrenden a biztosítás kérdéseivel tudományosan és a gyakorlati életben foglalkozóknak nyújt hatalmas és értékes anyagot. A mü három főrészre oszlik: az alapvetésre, a közrendészeti biztosításjogra és a szerződéses biztosításjogra. Az alapvetésben a biztosítás eszméjének, fogalmának, gazdasági feltételeinek és határainak tárgyalása után terjedelmes bibliográfiát is találunk. A biztosítás fajait és módozatait a Szerző több felosztási alap szerint is tárgyalja. A biztosítás története és jelentősége, jogforrásai, szervezete mellett a Szerző a biztosítási ügynök jogállását is az alapvetés keretében elemzi. Közrendészeti biztosításjog címen a Szerző a felügyeleti jogszabálykomplexumót dolgozza fel. A jogszabályalkotás alapelveinek tárgyalása után a felügyelet szervezete, a preventív és a Szerző átal ú. n. represszív ellenőrzés (represszív ellenőrzésnek van nevezve a fennálló biztosító vállalatok ellenőrzése általában) kérdései részesülnek tüzetes tárgyalásban. A büntető rendelkezések után — nyilván a felügyelő hatóságnak ebben a körben is érvényesülő széles jogkörére figyelemmel — a közrendészeti biztosításjog keretéhen van tárgyalva a zárszámadás és üzleti jelentés, végül az 1928 : XII. t. c. 20—27. §-aiban szabályozott átértékelés is. A szerződéses biztosításjog ismét általános és különös részre oszlik. Az általános részben biztosítási szerződés cím alatt a biztosítási szerződés létrejövetele, tartama, érvénytelensége, a biztosítási szerződésből eredő követelések vannak tárgyalva. További fejezetek: változások a biztosítás folyama alatt, a szerződő fél kötelezettségei és kötelességei, a biztosító szolgáltatása, biztosítás idegen számlára, végül az általános biztosítás. A különös rész és ennek keretében különösen a kárbiztosítás egyes fajait tárgyazó rész — éppen az alapvető problémák megelőző, összefoglalt tárgyalása folytán — inkább descriptív jellegű, bár élére állított elvi kérdések ebben a részben sem hiányoznak. A mü minden részletére kiterjedő ismertetés helyett az alábbiakban a figyelmet különösen lekötő részletekre, valamint azokra a részletekre kívánok rámutatni, amelyek tekintetében a Szerző álláspontjának vita tárgyává tevését tartom megkísérelhetőnek. Az alapvetés bevezetőjében a Szerző tudatosan nem a biztosítási szer-