Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 24. kötet (128-130. füzet) (Budapest, 1932)

1932 / 128. szám - Az országgyűlés szerepe a nemzetközi szerződések kötésénél a magyar közjog szerint

13 Jelűnek azt a főérvet hozza fel Meier ellen, hogy az ő elmélete szerint új szerződés megkötésére volna szükség, ha az államfő oly szerződést kötött meg, amelyről utóbb kiderül, hogy a parlament hatáskörébe tartozott volna annak a megkötése. Seligmann viszont három érvet hoz fel a Meier-féle teória ellen. Először is Seligmann szerint Meier a parlamenti hozzájárulás nélkül kötött szerződést «actus inanis»-nak tekinti, ami nyilvánvalóan helytelen, miután már a szerződés megkötéséből is bizonyos kötelezettségek állanak elő az egyes állami szervek tekintetében: az államfő a részéről megerősített szerződést köteles a parlamenti jóváhagyás megszerzése végett a parlament elé terjeszteni, ajparlament pedig a szerződést letárgyalni; Ez is azt bizonyítja, ' hogy a parlament részéről jóvá nem hagyott szerződés nem lehet «actus inanis», mert így abból kötelezettségek sem keletkezhetnének. Ezenkívül Seligmann szerint Meier elmélete ellentétben áll az államjognak azzal a tételével, hogy'az államfőt illeti a külképviseleti jog, csak ő kötheti meg a szerződést ; a parlament az államot kifelé sohasem képviselheti. Végül Seligmann szerint a Meier-teória elfogadása mellett a nemzetközi szerződések mind távollevó'k között, inter absentes kötött szerződésekké1 válnak és így maguk után vonják mindazokat a nehézségeket, amelyek ezekkel a szerzó'désekkel a magánjogi forgalomban is együtt járnak. Buza de lege ferenda helyesnek tartja ezt az elméletet, de lege lata azonban nem, mert csak egyes államjogokra és egyes szerződésekre alkalmazható. Buza a Meier-féle teória főhibáját abban látja, hogy jogpolitikai szempontból helyes elveket indokolatlanul általánosít. Ambrózy szerint Meier túllő a célon, mert az alkotmányok sehol sem ruházzák a formális képviselet jogát is a törvényhozó testületre, s a diplomáciai szokásokkal is merőben ellenkeznék, ha a szerződés kötése, az állami akaratnak kifelé történő kijelentése is a törvényhozó hatalom ténykedési körébe utaltatnék. A magam részéről helyesnek tartom Búzának azt a megállapítását, hogy a Meier-féle teória semmiesetre sem alkalmazható abban az esetben, amidőn a szerződő állam alkotmánya a parlamentnek a szerződés kötésénél, mint p. o. Angliában, csak