Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 23. kötet (125-127. füzet) (Budapest, 1931)

1931 / 125-127. szám - A kétszeri eladás a magánjogi törvénykönyv javaslatában. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1931. február hó 10-iki ülésén. Sichermann Bernát, Almási Antal, Reitzer Béla, Blau György, Doroghy Kálmán, Nádas Bertalan, Löw Lóránt, Nizsalovszky Endre felszólalás

telekkönyvet, és ne elégedjék meg azzal, hogy az eladó a telekkönyv szerint csakugyan tulajdonosként van feltüntetve, hanem köteles a tényleges birtokállás iránt is érdeklődni, és ha megtudja, hogy azt az ingatlant nem a telekkönyvi tulajdonos tartja tényleges birtokában, hanem más valaki, aki a tulajdonostól azt meg- és birtokba vette, akkor tartózkodjék a megszerzéstó'l és a nevére való telekkönyvi átíratástól, mert különben a telekkönyvbe való átíratás őt nem védi, sőt köteles beleegyezni, hogy a tulajdonjogot az első vevő javára bekebelezzék, mivel ő, t. i. a másodvevő nem tekinthető jóhiszemű szerzőnek. A jogunk pedig csak azt védi. Ezt kiegészítik még azzal, hogy az első vevő, akit a tényleges birtoklás által megerősített jogcím illet, telekkönyvön kívül tulajdont szerzett, amely mellett egyidejűleg nem fér meg a második vevő telekkönyvi tulajdona. Ezzel a felfogással nem tudtam megbarátkozni soha és most sem tudok. Nem bírom belátni, hogy a tkvi rendszeren alapuló tkvi tulajdonnal szemben miért részesítsem előnyben a telekkönyvön kívüli tulajdonost? Az aggályom nem azon alapul, mintha az o. ptkv. 440. §-ára épített gyakorlattal szemben attól eltérő gyakorlat nem fejlődhetnék ki ; koncedálom, hogy ilyen eltérő szokásjog keletkezése lehetséges. Ilyen esetekre Almási t. barátom helyesen rámutat, pl. a holtkézi törvényektől eltérő szokásjog, vagy a kötelesrész kielégítése kérdésében stb. Ezért félreértések kikerülése végett kiemelem, hogy ily eltérő szokásjog keletkezését elvileg nem ellenzem. Továbbá nem is azon alapul a mai gyakorlat ellen irányuló kifogásom és aggályom, mintha a tkvön kívül való szerzését az ingatlantulajdonnak elvileg ellenezném. Mert a jogunk ezt már régóta ismeri, így pl. az örökös már az örökhagyó halála pillanatában szerzi meg a tulajdont, még mielőtt a tkvi átírás lehetséges ; idetartozik az ingatlanra vonatkozó 32 éves elbirtoklás stb. Midőn mindezt koncedálom, egyidejűleg megállapítom, hogy valamely jogszabálytól eltérő szokásjog azonban mindig csak akkor keletkezett nálunk, ha arra szükség volt, ha parancsoló szükség diktálta az eltérő szokásjog keletkezését. Ily parancsoló szükség belső alapja lehet pL valamely jogforrás elavult volta,