Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 22. kötet (115-124. füzet) (Budapest, 1930-1931)

1931 / 121. szám - A rendelkezés tana és a magánjogi törvénykönyv. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1930. december 13-iki ülésén, Almási Antal és Meszlény Artur 1931. január 17-én tartott felszólalásaival

250 hacsak a törvényből vagy a felek rendelkezéséből rnás nemkövetkezik — az rendelkezik, akit a jog illet, illetőleg aki a jog jogosultja», petitio principii-ként hatna, mert miben állhat az. hogy a jog valakit illet, vagy hogy valaki jogosult, ha nem elsősorban abban, hogy azzal rendelkezhetik. Hiszen kötelező ügyletet olyan dologra vagy jogra is köthetek, ami engem nem illet. Igen helyesen állapítja meg Személyi is (i. m. 173. l.)r hogy a rendelkezési hatalom mibenlétének kérdése tisztán elméleti jelentőségű és az idetartozó jelenségeket egyaránt megoldhatjuk, akár a szubjektív jog tartalmi eleméül tekintjük, akár a szubjektív jogból kisugárzó jogosítványt látunk benne, akár önálló jelenséget. Nem lenne tehát célja, hogy a kódex ebben az elméleti vitában állástfoglaljon. Sőt a törvény és a felek eltérő rendelkezésére utalás, amit természetesen nem lehetne mellőzni, a legegyszerűbb esetekben is kétséget támasztana a bíróban. A rendelkező hatalomra vonatkozó fentebb felvetett szabályban felek eltérő rendelkezésére, azért kellene utalni, mert a mi jogunkból és ennek megfelelően a Mt.-ből is hiányzik a Bgb. 137. §-ának szabálya, amely a német irodalomnak a rendelkező hatalomra vonatkozó megnyilatkozásai közt centrális helyet foglal el és azt mondja ki, hogy elidegeníthető jog tekintetében a rendelkező hatalmat jogügylettel nem lehet kizárni vagy korlátozni. Az ily megállapodásnak csupán kötelező hatálya lehet. Ezzel szemben a Mt. 440. §-a az elidegenítési és terhelési tilalom jogügyleti megalapítását, 517. és 518. §-a *e visszavásárlási, vételi és elővásárlási jog telekkönyvi bejegyzését, 933. §-a a korlátozások bejegyzésének hatályát, 1219. §-a pedig a követelés átruházásának megállapodással való kizárását szabályozza. Ezekből a szabályokból a a Mt.-nek az az álláspontja vezethető le, hogy maga a rendelkező hatalom is lehet rendelkezés tárgya és ezzel van összefüggésben, hogy a Mt. megfordítva éppen azt mondja ki, amikor a rendelkező hatalmat jogügylettel kizárni nem lehet.1 De különösen azért nem lenne helyes a rendelkező hatalom1 Ennek folytán más a jelentősége a Bgb. 1136. §-ának is, mint a Mt. 762. §-ának, bár mindkettő a jelzálogjoggal terhelt ingatlan elidegenítését vagy további jelzáloggal terhelését kizáró megállapodás semmisségét mondja ki.