Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 22. kötet (115-124. füzet) (Budapest, 1930-1931)

1931 / 121. szám - A rendelkezés tana és a magánjogi törvénykönyv. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1930. december 13-iki ülésén, Almási Antal és Meszlény Artur 1931. január 17-én tartott felszólalásaival

240 Sohm a végrendelkezést azon az alapon nem tartja rendelkezésnek, mert a Bgb. 1395. §-a értelmében a feleség az eingebrachtes Gut felett csak férje hozzájárulásával rendelkezhetik, holott a végrendelet útján való rendelkezésben nincs korlátozva, világos tehát, hogy a végrendelkezés nem rendelkezés.1 Tuhr szerint a törvény a szót a rendelkezés fogalmán túlterjeszkedve használja, amidőn végrendelkezésről szól. Ez alatt a törvény az örökhagyó minden intézkedését érti, különösen az örökösnevezésen (ami rendelkezés) felül a hagyományrendelést is. A halál esetére szóló rendelkezések külön szabályok alá esnek.2 •Cosack abban látja a lényeget,, hogy az örökhagyó a végrendeletét arra tekintet nélkül visszavonhatja, hogy különbséget tenne, vájjon abban igazi rendelkezés van-e vagy nincs.8 De Henle is elismeri, hogy ez az öröklési jogi kifejezés a Bgb.-ben kisiklás, mert a hagyományt is magában foglalja, amely pedig nem rendelkező, hanem kötelező ügylet.4 Vitás, vájjon a tartozásátvállalási szerződés megkötése 1 Gegenstand 8. 1., 2. j. A Mt. szempontjából ez az érv tárgytalan. 2 (N.) 239. 1. 3 Id. m. 155. 1. * Id. h. 194. 1. Henlének ez a felfogása a «közvetlenül» szónak a fogalomból kihagyásával függ össze. Nézetem szerint nem lehet a végrendelkezést rendelkezésnek tekinteni, mert még a tartalmilag rendelkezést alkotó intézkedések is csak a halál beálltával idézik elő a jogváltozást, helyesebb tehát a végintézkedéseket úgy, amint Tuhr teszi, külön szabályok alá utalni. Tulajdonképpeni rendelkezés itt = végrendelkezés + megmásítás nélkül beálló halál. Maga a végrendelet csak előkészületi cselekmény. Áll ez annyival is inkább, mert a végrendelet a rendelkező hatalmat nem consummálja. L. erről alább Meg kell még jegyezni, hogy a Mt. szempontjából a kérdést annál könnyebben lehet a mondott értelemben megoldani, mert a Mt. a «végrendelkezés» szót aránylag ritkán használja, inkább «végrendelet», «végintézkedés» szavakat használ és egyébként is már az összetett szó alakjában használás folytán is könnyebb más fogalomnak tekinteni mint a németben, ahol a «letztwillige Verfügungo az állandóan használt kifejezés. Személyi (i. m. 158. 1.) szerint a végrendelkezéssé rendelkezés minősítését nem akadályozhatja a hatásnak a rendelkező halála után bekövetkezése, sem a visszavonás, mert egyébként is vannak felfüggesztett joghatású rendelkezések (időhatározással vagy feltétellel kapcsolatosak). Éppen a feltétel és időhatározás esete mutatja azonban, hogy rendelkező hatalom ilyenkor is consummálódik, csakhogy maga a consumptio függ időtől vagy feltételtől. Ezekre az esetekre világot vet a Mt. 989. §-a.