Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 22. kötet (115-124. füzet) (Budapest, 1930-1931)

1931 / 121. szám - A rendelkezés tana és a magánjogi törvénykönyv. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1930. december 13-iki ülésén, Almási Antal és Meszlény Artur 1931. január 17-én tartott felszólalásaival

241. a hitelező részéről rendelkezés vagy nem rendelkezés. Ebben a kérdésben újabban a rendelkezési elmélet az uralkodó.1 Meg kell még említenem a rendelkező ügyletek körének megvonása szempontjából a Sohm által a «Verfügende Ge« staltungsgescháfte»-re felállított külön kategóriát,2 amelyet azonban Tuhr elejt.3 Altalánosságban tehát távolról sem lehet azt mondani, hogy a rendelkezésről szóló német tan annyira egységesen kikristályosodott volna, hogy annak a mi kódexünkben való értékesítése kész anyag átvételének lenne tekinthető. Ez a gondolat már csak azért sem lehet helyes, mert a német elméletek kizárólag de lege lata vannak kiépítve s egy-egy elmélet azzal áll vagy bukik, hogy a Bgb. rendelkezéseivel összhangban van-e vagy nincs. A német dogmatikai irodalom nem foglalkozik ideális rendelkezési elméletek kiképzésével, és nem mondja, hogyha a törvénynek néhány rendelkezését megváltoztatnák, akkor a theoriának sokkal könnyebb szerepe lenne. Frappáns bizonyítéka ennek az, hogy a rendelkezés kifejezésnek különböző értelemben használása a kódexben (hatósági rendelkezés, nem technikai értelemben vett rendelkezés, a törvény rendelkezése s a már említett végrendelkezés), amit Meszlény a támadásainak tengelyéül választ, a német doctrinának egyáltalán nem okozott nehézséget, s e felett egyedül Henlénél olvastam egy sajnálkozó^ kifejezést, de ezt is csupán a végrendelkezés tekintetében. Éppen így abban a kérdésben, hogy valamely ügylet rendelkezés-e, a német doktrína szempontjából teljesen, közömbös, vájjon az illető ügyletet a törvény valamilyen vonatkozásban rendelkezésnek nyilvánít-e, vagy egyáltalán szabályoz-e. Az Almási és Meszlény gondolatában tehát van bizonyos önellentmondás, amikor egy bizonyos kódex alapján kialakult elméletet egy másik kódex szerkesztésében kívánnák értékesíteni. Különösen szembeszökik ez akkor, ha arra gondolunk, hogy a mi kódexünk első feladata a bevezetése szerint az élő jog kodifikálása, és így a célkitűzésével kerülne ellentétbe, ha egyetlen a fennálló joggal egyező és kielégítő szabályát pusztán azért 1 Enneccerus : Lehrbuch I. 2. 250. 1., (N.) 257. 1. 130. j. 2 Gegenstand 11. 1. — 3 (N.) 243. 1.