Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 22. kötet (115-124. füzet) (Budapest, 1930-1931)

1931 / 121. szám - A rendelkezés tana és a magánjogi törvénykönyv. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1930. december 13-iki ülésén, Almási Antal és Meszlény Artur 1931. január 17-én tartott felszólalásaival

233 De a mi helyzetünkben, amikor nem is egy kész kódex értelmezéséről, hanem kódex szerkesztéséről van szó, még fontosabb Leonhardnak a törvény ily vonatkozású feladatát tárgy azó kijelentése : «A törvény rendszerint a leghelyesebben arra szorítkozhatik, hogy egyes kérdéseket szakszerűen megoldjon és a tudomány feladatává tegye, minó' elveket lehet abból levezetni. Mert, még ha a tudomány akaratát a törvény értelmezése szempontjából eleve jelentősnek is ismeri el, annak elméleti felfogására nem hivatkozhatik, nem támaszkodhatik.» Ha Leonhard álláspontja — amely a tudomány gyakorlati jelentőségét a mi viszonyainkhoz mérten még mindig igen magasra becsüli — megállja a helyét, abból a, tárgyunk szempontjából már eleve két megnyugtató következtetést lehet levonni. Egyfelől, hogy amennyiben a szabályozásunk a tudományos elveket nem is juttatja egészen harmonikusan kifejezésre, ebből egymagából nagyobb veszedelem — különösen a méltányos jogalkalmazás szempontjából — nem származik, másfelől, hogy nem is helyes — a németek szerint sem — a törvényalkotásban az elméleti absztrakciókat nagyon kidomborítani. II. A rendelkezés tanának történeti előzményei. Ez természetesen nem teszi semmi vonatkozásban tárgytalanná sem Almási, sem Meszlény konkrét kifogásait, mielőtt azonban ezekre rátérnék, még néhány szóval meg kell emlékeznem a «rendelkezés» provenienciájáról. Ha ezt a fogalmat kissé közelebbről nézzük, rájövünk, hogy nem valami új találmány, hanem egy régi ismerősünk, csak egy kissé gótikusán kicsipkézett mezbe van öltöztetve. Az eredete : római jogi. A Verfügungsgescháft és a Verpflichtungsgescháft megkülönböztetéssel magam is a római jogi institúciók tanulása közben találkoztam először. Az eredeti tétel : «non nudis pactis dominia rerum transferuntur». A tulajdon átruházásához az elidegenítést célzó szerződésen felül más is : a res mancipi tekintetében mancipatio, egyébként tradítio, in iure cessio volt szükséges. Ebből a gemeines Eechtben az «alienatio» általános fogalma fejlődött ki, amely már nemcsak az átruházást, hanem a derelictiót és korlátolt dologi jog alapi-