Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 18. kötet (92-97. füzet) (Budapest, 1927-1928)

1927 / 92. szám - Nemzetközi kötelmi jog. Államközi egyezmény-tervezet a vételi és szolgálati szerződések nemzetközi magánjogára vonatkozólag. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet és az International Law Association budapesti fiókjának 1927. január 22-én megtartott ülésében

NEMZETKÖZI KÖTELMI JOG. A háború és a háború utáni korszak a dolog természetéhez képest a szorosan vett nemzetközi jogi problémák iránti érdeklődést fokozta. Az államok egymásközötti viszonyának a nemzetközi jogszabályainak medrébe vaió szorítása, az ő nehéz, de a széles köröknek könnyen megérthető és érdekfeszítő problémáival, amelyekben országok és földrészek sorsa szerepel, természetesen alkalmasabb volt a közügyeimet lekötni, mint a nemzetközi magánjog kérdései, amelyek magánszemélyeknek, vagy társulatoknak tényei és érdekei körül forognak. A békekorszak fáradságos és lassú kibontakozásával ismét felelevenedik a nemzetközi magánjog kérdései iránt is az érdeklődés, amely ebben a körben (a Magyar Jogászegyletben) természetesen mindig fennállott. Ez bátorított arra, hogy a nemzetközi magánjog újabb történelmének egy, nézetem szerint lényeges fejezetéről számoljak be az alább következő előadásomban. I. A jogegységesítés, amit a francia nomenklatúra unification des loisnak, a német Eechtsangleichungnak nevez, az európai és általában a civilizált jogéletnek egyik történelmi alapvonása. Amint Eóma határait mindjobban kiterjesztette és a város-államból világbirodalom lett, kiterjesztette jogának érvényét is. De mialatt ezt tette, joga változott meg a különféle nemzetek jogával való érintkezésben és azáltal, hogy az idegenek közötti vitában a római bíró egy oly jogot alkalmazott, amely a római jog szoros vértezetétől szabadon, célszerűségi és forgalmi elemekből és a természeti jog tanításaiból táplálkozva, voltaképpen nemzetközi jogot képezett, amely végül is a római jog saját területére is áthatott. Ez a jus gentium. A középkor eleinte a merev elzárkózás felé hajlott, azonban a római ó korból fennmaradt nagy eszmei tényezők és az 1*